szombat, május 25, 2013

Pamela Druckerman: Nem harap a spenót

Ezt a könyvet csak úgy véletlen láttam meg. Nem is blogon. Mégis nagyon megtetszett, és meg is vettem. 

Van három gyerekem, és bizony unos untalan olyan problémákba ütközök, amiket a franciák úgy tűnik megoldanak. 

Általában nem szokták szeretni a franciákat, különcök, merevek, távolságtartók. A gyereknevelésben vizsont úgy tűnik nagyon is egységesek, és talán ebben is rejlik sikerük. 

Én pont ilyen szülő szeretnék lenni, mint ők. Nem szeretem, hogy idehaza, és valószínűleg Európában, Amerikában mind jelen van az hogy a szülők minden területen versengenek egymással, legyen az a gyerekek fejlesztése, szoptatás, etetés, ki milyen hős és meddig éjszakázik egy gyerekkel. 

A francia szülők gyerekei átlagosan 3 hónapos korukra átalusszák az éjszakát. Nem szoptatnak igény szerint, és nem is szoptatnak sokáig, mégis vezetik az egészségügyi mutatókat a többi országgal szemben. Nem azt mondom, hogy jó ha 3 hónaposan abbahagyja valaki a szoptatást, de a szemléletükbe teljesen beleillik. Náluk a gyerek is alkalmazkodik a családjához, és a szülő is a gyerekhez. De nagyon fontos a családi harmónia, nem mehet a gyerek a párkapcsolat róvására. A gyerekeknek napirendjük van. Nem terhelik őket agyon mindenféle különórával, feladattal. Nem rohannak állandóan a gyerek nyomában. És a gyerekeik jól alszanak, megeszik a zöldségeket, jól viselkednek étteremben, vendégségben.

Én nagyon sok dolgot megszívlelek a könyvből azt hiszem. Mert tetszik a mentalitás, én is pont erre vágyok. Nem akarok mártír lenni, és a férjemet akarom szeretni, és hogy ő is engem. A gyerekekkel meg kerekebb legyen a családunk, ne pedig szeparáljon. 

Sok dolgot egyébként én is hasonlóan csinálok, de ettől még akadt rengeteg ötlet, amit meg szeretnék valósítani. És már valósítom is. És működnek is :)

Nincsenek megjegyzések: