Ez a könyv igazán közel áll a szívemhez. Ez egy szerelmi történet. Egy férjes asszony és egy mondhatni nőcsábász között. 1960-ban játszódik ez a történet, amikor ez koránt sem annyira egyértelmű, hogy hogyan is fog történni végül. De jó érzés volt, hogy van olyan nő, akinek nem elég az, hogy szép háza van, sok pénze, elismert férje. Mert ha egy ilyen ember mellett elveszik a személyiséged, akkor semmit sem ér az egész. Kitörni azonban mindig nehéz.
Több ponton megsirattam a történetet. A nő és a férfi gyötrődését is. A mérhetetlen vonzalmukat egymás iránt. Bár gyaníthattam volna a sorsfordító pontokat, mégis mindig szíven ütött egy-egy történés. Jennifer azonban végülis nagyon bátor volt. Annak ellenére, hogy mi jutott neki amiatt amit döntött. De szerintem még így is megérte, hogy nem kapta meg azt amire vágyott valójában. Mert attól ami nem volt jó viszont megszabadult.
Tetszett hogy fel tudtak ilyen formán is nevelni egy gyereket, és jól. Bár ez nem volt kirészletezve. Mindkét fél jobban járt tulajdonképpen, hogy nem őrölte magát egy értelmetlen kapcsolatban. Bár tudom a férfiak ezen könnyebben túllépnek.
Sajnáltam a titkárnőt, aki felnézett, majd ráébredt a valóságra. De legalább ezzel kulcsot adott kicsit Jennifer kezébe a boldogsághoz.
A házvezetőnőért oda voltam :) Kedvenc jelenetem volt tőle, hogy náluk az a szokás, ha meghal egy férfi, akkor hamuval kenik be az ablakokat. Amikor meghalt a férje olyan tisztára sikálta őket, ahogy csak tudta ;) Hát nem könnyű, nem mindenkinek adatik meg egyáltalán a lehetőségre.
A történet a múltban játszódik, és Ellie az aki feleleveníti a régi sztorit. Ellie is kicsit hasonló cipőben jár, bár az ö kapcsolatában látszik, hogy nem sok minden van a szerelemből. De ugye milyen könnyen áltatjuk magunkat. És milyen könnyen átverhetőek vagyunk, mert szeretetre vágyunk. Mindenkinek kívánom, hogy az ilyen kapcsolatokból egyszer tudjon kiszállni. Maga mögött tudja hagyni a tévedést. Talán mindenkinek akad ilyen...
Jó könyv volt. Kicsit szólt rólam is, az életem bizonyos mozzanatairól. Megérte elolvasni. Bár talán csak az tudja átérezni igazán, aki maga is tapasztal hasonlókat. Akár olyat, mint Ellie, vagy mint Jennifer.
Jó régen kiolvastam már ezt a könyvet, csak a költözködés miatt nem volt időm írni róla. Nem is tudom melyik rész a kedvencem ebből a sorozatból. Így összességében az egész mégsem lett nekem akkora durranás. Mármint kellett természetesen a végére ez a háború. Kellett hogy a végén helyükre kerüljenek a dolgok.
Szerettem Katniss vívódásait olvasni, ahogy próbál megérteni dolgokat, ahogy jár az agya körbe-körbe. Az írónőnek sikerült átadnia az érzéseit, a tehetetlenségét. Túl szép lett volna ha Peetaval minden jó. De mikor visszakapja nem is azt az embert kapja vissza. Tényleg tehetetlen lehet az érzés, hogy kívülről is befolyásolhatják az embert, hogy az érzelmei képesek megváltozni tőle. Az emberi kegyetlenség határtalan. Katnissnek is folyamatosan szüksége lett volna a megerősítésre. Kellett neki a társ, aki a másik fele, aki amikor kell lenyugtatja. Nekem mindig is Peeta passzolt hozzá. Gale nekem mindig is inkább a munkatársa volt, mint bármi más.
Ebben a könyvben is ha nem is viadalon, de továbbra is rengeteg a veszteség. Még nekem is nehezemre esett felfogni, hogy egyszerűen lettek akik nincsenek többé közöttük. Hogy mennyien képesek voltak feláldozni magukat. És ugyan Katniss túlélt mindent, de vajon ép életet tud élni? Nem csodálom, hogy sosem tudta kiheverni a dolgokat, még akkor is ha sok boldogság utólag mégis megadatott neki.
A háború fordulatát valahogy sejtettem. Sejtettem, hogy Snow elnök röhögő görcsöt fog kapni. És végülis azt hiszem helyes is volt a döntés. Viszont képtelen voltam felfogni Katniss szavazatát. Sajnálom, hogy ilyenek az emberek, hogy mindenképpen bosszút akarnak állni. Persze nehéz kérdés ez.
Összességében jó volt a sorozat, de mégsem hiszem, hogy a sokszor újraolvasós, vagy felelevenítős kategória lenne számomra.
