Nem vagyok már tinilány, de ez a sorozat mégis a kedvencem. Ebben a kötetben már végre felnőttesebb dolgok is vannak. Fontos szerepet kap a pályaválasztás, a tanulás, hogy vége egyszer a giminek, a szalagavató. Szóval pörögtek az események, ahogy negyedikben illik is.
Szeretem, hogy olyan az egész történet, mintha tényleg napló íródna. A sok tennivaló miatt néha hetekig nincs bejegyzés.
Átéreztem a tehetetlenségüket, hogy nem is tudják mit akarnak, hogyan legyen tovább.
Reni szüleire határozottan haragudtam, marha könnyű mindig a szerelemre fogni mindent. Eszükben sem volt igazán segíteni Reninek. Persze aggódik az ember azért, hogy a szerelem miatt esetleg elszúrja a gyerek az életét. De a szerelem fontos dolog. Én sem tudtam rendesen tanulni, mikor az voltam. Furcsállom is, hogy Reninek ez megy. Jó persze neki sem mindig, de azért alapvetően jól csinálja. És hát oké, lehet hogy elszúrhat a szerelem miatt egy gyerek valamit, de erről is úgy gondolom, hogy jövőre is vannak felvételik, akkor is lehet újra próbálni, nincs vége a világnak attól, hogy valami nem sikerül mondjuk elsőre. Nem kell maximalistának lennünk a gyerekeinkkel, mikor mi sem vagyunk magunkkal azok. Vagy legalábbis tudjuk hol vannak a határaink.
Cortez persze a minta pasi. Azt nem igazán értem miért nem akar arról beszélni, hogy mióta szereti Renit, hogy alakultak ki az érzései. Miért olyan titkos ez? Valamit csak lehet mondai, még ha a pasik nem is tudnak ilyen témáról sokat szövegelni.
Aztán persze előkerült a szex téma. Ami éppen ideje volt. Muszáj volt már a történetbe. Renit megértem, hogy nem érzi még felkészültnek magát az egészre, a lányok van hogy felkészületlenebbek ilyen téren, ami talán nem is baj, legalább megfontoltabbak, végülis ők lesznek adott esetben terhesek, úgyhogy nem is árt :) Viszont Cortez fura nekem. Értem, hogy szereti Renit, de nem értem, hogy miért nem próbálkozik. Azért az merész dolog, hogy egy lányra várjon, hogy talán majd szól ha alkalmas, vagy mi? Főleg hogy Reni kezdő a párkapcsolatokban. Minimum elvártam volna, hogy felvesse, beszéljenek róla. Főleg hogy a feltételezés az, hogy az előző barátnővel volt szexuális kapcsolata, bár egyértelműen nem derül ki. Szóval ezt kicsit furcsállom, hogy ha valaki nagyon szeret valakit, akkor nem vágyik rá, és semmilyen formán nem adja a másik tudtára. Nekem ez az aggasztó és biztos szereti-e kategória :) De lehet csak én vagyok ilyen.
A srácok, lányok jófejek voltak, tényleg összeszokott rendesen a kis társaság.
Csak tavasszal lesz új rész. Hát kár, nagyon olvastam volna tovább. És rossz, hogy az lesz az utolsó rész... bár folytatná tovább az írónő.
A könyvért köszönet a húgomnak, akitől szülinapomra kaptam ezt a részt.
Azt hiszem nem meglepő, hogy kedvet kaptam ehhez a könyvhöz. Hiszen én is babát várok éppen, így különösen érdekelt, hogy a könyv főszereplői, Helen, Janey, és Elizabeth hogy várják a babát, milyen életük van. Hát meg kell mondanom egyiküké sem volt egyszerű.
Helenért nagyon izgultam, hogy ne hagyja magát ennyire elnyomni. Nem reméltem, hogy meg meri egyszer mondani a magáét. Janeynek nagyon tutin alakult az élete, igazi mintaférjet fogott ki. Bár mindkettőjüknek volt oka a döntéseiknek, de végül úgy lesz minden ahogy lennie kell. Elizabeth pedig, hát igen, az övé tényleg nehéz. Teljesen egyedül lenni, és úgy várni egy babát, ahogy neki kell.
Érdekes dolgok alakulnak, derülnek ki fejezetről fejezetre. A terhesség terhébe is bepillanthatunk. És még sikerült tippeket is kapnom egy-két terhességi dologra, szóval már ezért megérte olvasni :)
Szerettem a lányok barátságát, azt is hogy azért rosszat is gondoltak egymásról :) de ugyanakkor mégis segítették a másikat.
Nem volt óriási mondanivalója, de szórakoztató olvasmány volt, fáradt hétköznapokra.
A borítója nagyon tetszik, szeretem az ilyen rajzos, színes dolgokat.
Már jó régen kiolvastam ezt a könyvet. Nagy lelkesedéssel vártam, egyrészt szeretem Mitch Albom könyveit, másrészt a témája is érdekelt. A történet egyszerű, Eddie a nyolcvanharmadik születésnapján meghal. Egy kislányt próbál megmenteni a munkahelyén. Eddig egy vidámparkban dolgozik évek óta, sőt egész életében ott dolgozott. Egyedül él már, a szerettei meghaltak. Annak ellenére hogy szerintem szép élete volt, tipikus ember, valamiért mindig elégedetlenkedett. Sok dologért nem is kellett volna. De ezekre lehet hogy csak későn jövünk rá, talán már pont ott a mennyországban.
Eddie miután meghal, a mennyországba kerül. Ahol 5 ember várja, és szép sorban kiegészíti élete történet, magyarázatot ad, vagy rávilágít dolgokra. Én szeretem egyébként is ha helyére kerülnek bennem a dolgok. Ha mások megmagyarázzák mit miért tesznek. És jó érzés ebben hinni, hogy a mennyországban mindenre meglesz a válaszod.
Tetszett a történet felépítése, hogy hogyan öregszik Eddie egyre, hogyan áll össze életének képe. Nem csak a mennyországban lévő találkozások, hanem saját maga elbeszélései is segítenek abban, hogy megtudjunk mindent róla.
Igazán szép kép a mennyországról, azt hiszem ha ilyen akkor jól fogunk járni. Szerintem fogom ezt még újra olvasni.
Nem rossz a borítója sem.
