Gary Chapman neve ismerősen csenghet sokaknak. Nekem is van tőle könyvem, kisgyerekek és a szeretet nyelveikről. De ugyanezt az öt szeretetet nyelvet minden életkorra, párkapcsolatokra kiterjesztette. Még Linda barátnőm ajánlotta annak idején a könyveit. Ennek a fickónak van egy könyve, "A házasság négy évszaka" címmel, ami a négy évszakot a házasságra vetíti és azokban a problémákat és megoldásaikat elemezgeti. Nem olvastam azt a könyvet, de már nézegettem sokszor. És ugyanígy az ehhez a négy évszakhoz tartozó 4 könyvet, a Tavaszi történetet, a Nyári szellőt, a Parázsló Őszt, és a Télre Tavaszt.
Ma a könyv nagyon jó. Tök jól van megírva, felépítve. Egyszerűen neked is fáj, ami a szereplőknek fáj. Mármint a lelki bajuk. Vagy csak én vagyok ennyire beleélős típus :) Bár lehet hogy az van, hogy éreztem már hasonlót. Bár nem ugyanazoktól az emberektől, de éreztem már a nem törődést, éreztem a megcsalást is, amikor annyira rosszul esik, hogy alig tudsz túllépni rajta, és akárhányszor eszedbe jut, mintha tört döfnének a szívedbe, azt is mikor azt hiszed, hogy dehát te mindent megtettél, mit kéne még tenned. Nagyon jól le van szerintem az is írva már egy köteten belül is, hogy mire van szükségük a nőknek, és mire a férfiaknak.
Ami viszont nehezen olvashatóvá teszi szerintem a sok ima, vallás, bibliai idézet. Pedig ráadásul ezek tök közel állnak hozzám, de nem ilyen formán. Hogy valakiknek ennyire a napi életük legyen, az nehezen volt olvasható számomra. Pedig biztosan vannak ilyen emberek.
A történetben sok pár szerepel. Ott van Kim és Derek. Derek a második férj, és van két ikergyerek, még Kim előző házasságából. Ott van Esther és Charlie, akik képviselik az igazán boldog házasságot, minden hülyeségével együtt. Ott van Ashley és Brad a fiatal házaspár, a nagy szerelemmel, kisbaba tervezéssel. Ott van a történet középpontjában szereplő pár, Brenda és Steve. Akikre bizony a tél köszönt be. És ott van Patsy, meg a körülötte legyeskedő Pete. Nagyon drukkoltam Brendáért, és Steve-ért, és nagyon izgultam, hogy van-e kiút, vagy nincs a problémáikból.
És ott volt Cody. Igen, mindig ilyenkor képedek el, a jóságon, a szereteten. Hogy egy ilyen ember az aki minden ilyet meg tud fogalmazni, és mutatni. Sejtettem az elejétől fogva, hogy mi történt vele, és persze amikor kiderül, hogy tényleg mi is történt vele, akkor persze bőgtem egyfolytában. Hogy milyen önzetlen és tiszta emberek az ilyenek, hogy milyen nehéz lehet egy apának, és ha egyedül vagy a gyerekeddel, aki ilyen, és amikor csak Istenben bízhatsz, hogy továbbviszi az útján, és nem lesz baja, annak ellenére, hogy te már nem tudsz semmit tenni. Mindig ez visel meg legjobban a nehéz gyerekekkel kapcsolatban. Nem az, hogy nehéz velük, mert ugyanúgy lehet őket szeretni, sőt ők aztán nagyon sokat adnak vissza. De mi lesz velük ha már nem vagyunk többé ott hogy segítsünk nekik.
Jó volt. Tetszett. A borító is nagyon passzol nekem a sztorihoz, a stílushoz. Lehet többen olvasnák, ha nem lenne ennyire vallás központú, de talán ennek mégis pont így kell lennie, és ettől több ez a könyv.
