szombat, február 25, 2012

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 4. - Barátok

Igazi második osztály már :) Történnek már dolgok :) Alakul az élet. Kibontakoznak a konfliktusok, vonzalmak :) Na nem mintha nem látnám mindet már előre :)

Szeretem Renit :) Talán mert úgy gondolkozik ahogy én. Azt hiszem bárhogy is van, én is mindent így csináltam volna. Örülök, hogy egyre határozottabb, egyre jobban tudja mit csinál. Mármint nem csak sodródik, tesz ezt-azt, mérges, berág, megmondja a véleményét, sír, örül dolgoknak. Szerintem példát vehetnének a lányok róla. Rendességből is. Hogy nem járunk valakivel csak mert nincs jobb, vagy mert menő dolog. És lehet hogy ezzel másnak meg a boldogságot adjuk, pláne ha még kicsit rá is segítünk.

Azért a Dórián féle dolgok ijesztőek összességében... annyira gonoszságot lehet csinálni más emberekkel... azért szerencsés vagyok, hogy idáig sosem fajult nálam semmi. 

Az osztály viszont egyre rosszabb. Kritikán aluli a viselkedésük. Néha elképedek, vajon mi is ennyire rosszak voltunk, csak már megszépül? Mindenesetre ennyire szemtelenek biztos nem voltunk. Én tutira legalábbis :-D

Mivel itt egymás utánban olvasom őket nem tudom már melyik melyik részben volt. Az előzőben volt szerintem, de megszerettem ezt a számot. Bevallom sok dalt egyáltalán nem ismerek, kikeresgélem a neten őket, és meghallgatom. Némelyik rettenetes :-D 

És igen, nem véletlen barátok a címe. Tényleg nagyon alakul ez az osztály. Szeretnivalóak. A gimis évek a legjobbak :)



csütörtök, február 23, 2012

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 3. - Egyedül

Én eszméletlenül szeretem ezt a sorozatot. Szórakoztat, elgondolkoztat, megríkat. Lehet hogy egyszerű vagyok, hogy ez nekem bejön, és hogy nem is az én korosztályomnak szól nem kétséges. De szeretem ezt a gimit, a diákjaival, a hülyeségeikkel, a poénjaikkal. 

Kritizálhatnánk Renit, de szerintem egy teljesen szokványos, jólelkű, igaz ember, aki lehet hogy a mai vagy akármilyen 15 évesekhez képest ciki dolgokat csinál, de én magamra ismerek benne. Reni olvas, szeretem a könyveket, amik bele vannak szőve a mindennapjaiba, hiszen szinte mindent én is olvastam. Szeretem ahogy kezeli a helyezeteket, annak ellenére, hogy így kicsit kilógó, ám de annál nemesebb és értékesebb ember. Hibázik ugyan ő is, de tény, hogy minden összejön neki. 

Virágot is megértettem, hogy miért teszi amit tesz, hogy hogyan szeretne boldog lenni, és maga kénytelen megtapasztalni, hogy az amit választott az milyen irány is. Sajnáltam, hogy senki nem tudta segíteni, de az az igazság, hogy szerintem ilyenkor nem is lehet. Csak imádkozhat az ember, hogy a gyereke jól kerüljön ki ilyenből. És most nem a legvégére gondolok, hanem a sulira, a barátokra, akiket, ahogy kezelt. Hogy maga jöjjön rá, hogy merre is kell tovább menni.

Arnold... aki beszélhetne időnként többet, és bár okos, meg intelligens, mégis a legtöbb szociális készség azért hiányzik erősen belőle. Nem kell megérteni a lányok minden vihogását, de ha már beleavatkozik a dolgokba, akkor kicsit többet is tehetne. 

Kinga, bunkó és rendes egyszerre. Ennek ellenére mégis lehet szeretni. Nem tudom létezik-e ilyen típusú 15 éves, de jó a karaktere, mindig hű magához :)

Szeretem a srácokat, Cortezt, Ricsit, Dave-et és Zsoltit. Mindenki a maga hülyeségével :) Bár nem tudják, de szeretik Renit, és bár kihasználják, mégis azért mégiscsak ott van a szívükben. Szerintem. Aztán lehet naiv vagyok :)

Cortezt egyelőre nem értem persze. Sejtettem, hogy körülbelül mi van a háttérben, de a magyarázataira nagyon kíváncsi lennék.

Reni szülei. Szerintem viccesek, a hogy Reni gondolkodik magában róluk, és ahogy a szülei viselkednek. Lehet nincs ilyen szülő, de belül valahol ilyenek vagyunk, és lehet hogy a gyerekeink jól látnak minket ;) Szeretem az apa lánya viszonyt, remélem létezik ilyen titkos szövetség, bármi is okozza, vagy bármi is legyen a formája. 

A suli ugyan sokszor ki van szerintem karikírozva, fel vannak erősítve dolgok, de átjön velük szerintem a mondanivaló. A szokásos tiniproblémák. Bár nem hiszem, hogy lenne ma valahol is ilyen suli, ahol gond lenne egy miniszoknya hossza, vagy egy magassarkú. De nekem az elve tetszik a könyvnek :) hogy megpróbálja. 

Reni fájdalmát teljesen át tudtam érezni, minden helyzetben, főleg a végén. Tudtam, hogy a szülők igazságtalanok lesznek, tudtam, hogy ezzel kiszúrnak vele. Mégis minket szülőket néha elönt a méreg, és nem látjuk a fától az erdőt. Bántani Renit azért az egy dologért, én igazságtalannak érzem. Nem ilyen fehér és fekete minden, sohasem. Lehet hogy kifele ez látszik, hogy mi után minek kell következnie elviekben. De vannak a belső érzéseink, amiket csak a résztvevők értenek igazán. Tudom, én is vagyok ilyenben mostanában. És azért mert elvi szinten rossz, még egyáltalán nem biztos, hogy valójában az is.

Nagy kedvencem lesz ez a sorozat azt hiszem, még akkor is ha gimiseknek íródott :)

szombat, február 11, 2012

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. - Együtt

Ahhoz képest, hogy mennyi időm is lehetne akár olvasni, mégis lassan haladok. Pedig amikor olvasok sokat olvasok egyben. 
A második részét is kivégeztem ennek a sorozatnak. És én ezt nagyon szeretem :) Annyi minden emlékeztet az én sulimra, az én gimis éveimre. Meg passzol a mostani hangulatomhoz ez a történet. Akit szeretek messze van, és nehéz nélküle, próbálom a jót meglátni a dolgokban, ahogy Renáta próbálja Cortezzel. 


Sokan úgy gondolják, hogy Reni nem védi meg magát, kihasználják, béna. Szerintem meg tipikus 15 éves. Annak ellenére, hogy kívülállónak érzi magát helyzetekben, szerintem mégsem az. Bár tanul, és kinevetik sokszor, mégis szeretik szerintem az osztálytársai. És igazándiból a cikizéseket is sokkal jobban veszi talán, mint én annak idején. 
Kinga valahol nagyon undok, de közben meg mégis olyan sokat képes tenni másokért. Egy pillanatig a vége fele mást feltételeztem róla, de végül pozitívan csalódtam. Arnold okos, közönyösnek, nagyképűnek tűnik, de én mégis bírom a higgadtságával. 
Cortez az álompasi, azért a gyöngyös nyaklánctól kicsit visszaesett a szememben :-D
Ricsit is marhára bírom igazándiból. Meg Zsoltit a humorával :)
Jó, igazán jó ez a könyv.
Azt nem tudom Vladár miért utálja ennyire Renit, és azért a szülők helyében egy kicsit mögé néznék. Még ha azt veszem, hogy Reni elfogultan is ír esetleg az eseményekről, én akkor is úgy gondolom, hogy egy készségtárgyból, ha valaki csinál valamit, és nem az üres lapot, akkor igenis megérdemli a kettest. És milyen már egy tanártól, azért mert nem bír valakit, állandóan megszégyeníteni. Azért a végét értékeltem, hogy hagyta Renit máshogy felelni.


Legszívesebben belekezdenék a harmadik részébe, annyira a hangulatában vagyok ennek a könyvnek. A nyáriszünet kezdete hangulat is olyan jól meg volt festve, hogy hiába ez a nyavalyás hideg a lakásban, éreztem a napsütést, a meleget, a nyugalmat, és azt az igazi boldog gimis időket. 


A borító olyan giccses mindig, de passzol mégis nekem hozzá, egy naplóhoz. Szeretem benne ezt is. Tudom hogy tán hülyeség, de ezt is olyan szívesen venném, ha filmen láthatnám, pedig nem egy nagy szám a sztori, olyan igazi hétköznapi középsulis történet. És filmben biztos uncsi lenne, de akkor is szeretném :)