Gary Chapman: Nyerő páros

Bevallom mostanában foglalkoztat ez a téma, hogy mitől lesz és marad jó egy párkapcsolat. Gary Chapman könyveit egyébként is szeretem. Gary Chapman alapból vallásos beállítottságú, de próbálja ezt a könyvében azért nem annyira vinni. Mondjuk engem egyáltalán nem zavar ez. Nem épít igazándiból a vallásra a könyvében. 

A könyv nagyon rövidke, pár óra alatt vagy tán még annyi sem kell, elolvasható. Jó nagyon a felépítése és a példái. 

Miből is indul ki. Van egy házasság, ami szerelemből köttetett. Van valaki akivel úgy érzed megtaláltad a másik feled, akiben annyi mindent szeretsz, mégis meg-meg történik, hogy összevitatkoztok, főleg ahogy múlik a kezdeti rózsaszín köd. De még talán ez sem kell hogy így legyen, végülis bármikor bármiből lehet nézeteltérés, és vita. Mert különbözőek vagyunk, mást gondolunk más és más dolgokról. De ez nem baj. Amit viszont fontosnak tart, hogy tanuljon meg egy pár hatékonyan konfliktusokat kezelni. Meghallani a másik érzéseit, elfogadni, hogy máshogy érez. Ha lehet kompromisszumot kötni. 

Nagyon tetszett ez a kis könyv, mert nagyon jól rávilágít arra, hogy más és más hozzáállás hogy befolyásolja egy beszélgetés kimenetelét. És hogy soha nem az a lényeg hogy győztesen kerülj ki valami helyzetből, mert ki akarna egy vesztessel élni. És ez teljesen igaz és reális érzés. 

Szeretettel ajánlom mindenkinek, mert szerintem igen jó kis összefoglaló. És érdekessége a dolognak, hogy pont olvasok egy másik könyvet, gyerekneveléssel kapcsolatos, és nem Gary Chapman írta, mégis visszaköszönnek a elvek benne. Úgyhogy már csak ezért is megkedveltem ezt a kis könyvecskét :)

A borítója meg külön tetszik nekem. Kemény borításúban van meg nekem, és nagyon tetszik a kinézete.

Jojo Moyes: Az utolsó szerelmes levél

Ez a könyv igazán közel áll a szívemhez. Ez egy szerelmi történet. Egy férjes asszony és egy mondhatni nőcsábász között. 1960-ban játszódik ez a történet, amikor ez koránt sem annyira egyértelmű, hogy hogyan is fog történni végül. De jó érzés volt, hogy van olyan nő, akinek nem elég az, hogy szép háza van, sok pénze, elismert férje. Mert ha egy ilyen ember mellett elveszik a személyiséged, akkor semmit sem ér az egész. Kitörni azonban mindig nehéz. 

Több ponton megsirattam a történetet. A nő és a férfi gyötrődését is. A mérhetetlen vonzalmukat egymás iránt. Bár gyaníthattam volna a sorsfordító pontokat, mégis mindig szíven ütött egy-egy történés. Jennifer azonban végülis nagyon bátor volt. Annak ellenére, hogy mi jutott neki amiatt amit döntött. De szerintem még így is megérte, hogy nem kapta meg azt amire vágyott valójában. Mert attól ami nem volt jó viszont megszabadult. 

Tetszett hogy fel tudtak ilyen formán is nevelni egy gyereket, és jól. Bár ez nem volt kirészletezve. Mindkét fél jobban járt tulajdonképpen, hogy nem őrölte magát egy értelmetlen kapcsolatban. Bár tudom a férfiak ezen könnyebben túllépnek. 

Sajnáltam a titkárnőt, aki felnézett, majd ráébredt a valóságra. De legalább ezzel kulcsot adott kicsit Jennifer kezébe a boldogsághoz. 

A házvezetőnőért oda voltam :) Kedvenc jelenetem volt tőle, hogy náluk az a szokás, ha meghal egy férfi, akkor hamuval kenik be az ablakokat. Amikor meghalt a férje olyan tisztára sikálta őket, ahogy csak tudta ;) Hát nem könnyű, nem mindenkinek adatik meg egyáltalán a lehetőségre. 

A történet a múltban játszódik, és Ellie az aki feleleveníti a régi sztorit. Ellie is kicsit hasonló cipőben jár, bár az ö kapcsolatában látszik, hogy nem sok minden van a szerelemből. De ugye milyen könnyen áltatjuk magunkat. És milyen könnyen átverhetőek vagyunk, mert szeretetre vágyunk. Mindenkinek kívánom, hogy az ilyen kapcsolatokból egyszer tudjon kiszállni. Maga mögött tudja hagyni a tévedést. Talán mindenkinek akad ilyen...

Jó könyv volt. Kicsit szólt rólam is, az életem bizonyos mozzanatairól. Megérte elolvasni. Bár talán csak az tudja átérezni igazán, aki maga is tapasztal hasonlókat. Akár olyat, mint Ellie, vagy mint Jennifer.

Suzanne Collins - A kiválasztott

Jó régen kiolvastam már ezt a könyvet, csak a költözködés miatt nem volt időm írni róla. Nem is tudom melyik rész a kedvencem ebből a sorozatból. Így összességében az egész mégsem lett nekem akkora durranás. Mármint kellett természetesen a végére ez a háború. Kellett hogy a végén helyükre kerüljenek a dolgok. 

Szerettem Katniss vívódásait olvasni, ahogy próbál megérteni dolgokat, ahogy jár az agya körbe-körbe. Az írónőnek sikerült átadnia az érzéseit, a tehetetlenségét. Túl szép lett volna ha Peetaval minden jó. De mikor visszakapja nem is azt az embert kapja vissza. Tényleg tehetetlen lehet az érzés, hogy kívülről is befolyásolhatják az embert, hogy az érzelmei képesek megváltozni tőle. Az emberi kegyetlenség határtalan. Katnissnek is folyamatosan szüksége lett volna a megerősítésre. Kellett neki a társ, aki a másik fele, aki amikor kell lenyugtatja. Nekem mindig is Peeta passzolt hozzá. Gale nekem mindig is inkább a munkatársa volt, mint bármi más. 

Ebben a könyvben is ha nem is viadalon, de továbbra is rengeteg a veszteség. Még nekem is nehezemre esett felfogni, hogy egyszerűen lettek akik nincsenek többé közöttük. Hogy mennyien képesek voltak feláldozni magukat. És ugyan Katniss túlélt mindent, de vajon ép életet tud élni? Nem csodálom, hogy sosem tudta kiheverni a dolgokat, még akkor is ha sok boldogság utólag mégis megadatott neki.

A háború fordulatát valahogy sejtettem. Sejtettem, hogy Snow elnök röhögő görcsöt fog kapni. És végülis azt hiszem helyes is volt a döntés. Viszont képtelen voltam felfogni Katniss szavazatát. Sajnálom, hogy ilyenek az emberek, hogy mindenképpen bosszút akarnak állni. Persze nehéz kérdés ez.

Összességében jó volt a sorozat, de mégsem hiszem, hogy a sokszor újraolvasós, vagy felelevenítős kategória lenne számomra.

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. - Útvesztő

Nem vagyok már tinilány, de ez a sorozat mégis a kedvencem. Ebben a kötetben már végre felnőttesebb dolgok is vannak. Fontos szerepet kap a pályaválasztás, a tanulás, hogy vége egyszer a giminek, a szalagavató. Szóval pörögtek az események, ahogy negyedikben illik is. 

Szeretem, hogy olyan az egész történet, mintha tényleg napló íródna. A sok tennivaló miatt néha hetekig nincs bejegyzés. 
Átéreztem a tehetetlenségüket, hogy nem is tudják mit akarnak, hogyan legyen tovább. 

Reni szüleire határozottan haragudtam, marha könnyű mindig a szerelemre fogni mindent. Eszükben sem volt igazán segíteni Reninek. Persze aggódik az ember azért, hogy a szerelem miatt esetleg elszúrja a gyerek az életét. De a szerelem fontos dolog. Én sem tudtam rendesen tanulni, mikor az voltam. Furcsállom is, hogy Reninek ez megy. Jó persze neki sem mindig, de azért alapvetően jól csinálja. És hát oké, lehet hogy elszúrhat a szerelem miatt egy gyerek valamit, de erről is úgy gondolom, hogy jövőre is vannak felvételik, akkor is lehet újra próbálni, nincs vége a világnak attól, hogy valami nem sikerül mondjuk elsőre. Nem kell maximalistának lennünk a gyerekeinkkel, mikor mi sem vagyunk magunkkal azok. Vagy legalábbis tudjuk hol vannak a határaink. 

Cortez persze a minta pasi. Azt nem igazán értem miért nem akar arról beszélni, hogy mióta szereti Renit, hogy alakultak ki az érzései. Miért olyan titkos ez? Valamit csak lehet mondai, még ha a pasik nem is tudnak ilyen témáról sokat szövegelni. 

Aztán persze előkerült a szex téma. Ami éppen ideje volt. Muszáj volt már a történetbe. Renit megértem, hogy nem érzi még felkészültnek magát az egészre, a lányok van hogy felkészületlenebbek ilyen téren, ami talán nem is baj, legalább megfontoltabbak, végülis ők lesznek adott esetben terhesek, úgyhogy nem is árt :) Viszont Cortez fura nekem. Értem, hogy szereti Renit, de nem értem, hogy miért nem próbálkozik. Azért az merész dolog, hogy egy lányra várjon, hogy talán majd szól ha alkalmas, vagy mi? Főleg hogy Reni kezdő a párkapcsolatokban. Minimum elvártam volna, hogy felvesse, beszéljenek róla. Főleg hogy a feltételezés az, hogy az előző barátnővel volt szexuális kapcsolata, bár egyértelműen nem derül ki. Szóval ezt kicsit furcsállom, hogy ha valaki nagyon szeret valakit, akkor nem vágyik rá, és semmilyen formán nem adja a másik tudtára. Nekem ez az aggasztó és biztos szereti-e kategória :) De lehet csak én vagyok ilyen.

A srácok, lányok jófejek voltak, tényleg összeszokott rendesen a kis társaság. 
Csak tavasszal lesz új rész. Hát kár, nagyon olvastam volna tovább. És rossz, hogy az lesz az utolsó rész... bár folytatná tovább az írónő.

A könyvért köszönet a húgomnak, akitől szülinapomra kaptam ezt a részt.

Milly Johnson: Yorkshire puding klub

Azt hiszem nem meglepő, hogy kedvet kaptam ehhez a könyvhöz. Hiszen én is babát várok éppen, így különösen érdekelt, hogy a könyv főszereplői, Helen, Janey, és Elizabeth hogy várják a babát, milyen életük van. Hát meg kell mondanom egyiküké sem volt egyszerű. 

Helenért nagyon izgultam, hogy ne hagyja magát ennyire elnyomni. Nem reméltem, hogy meg meri egyszer mondani a magáét. Janeynek nagyon tutin alakult az élete, igazi mintaférjet fogott ki. Bár mindkettőjüknek volt oka a döntéseiknek, de végül úgy lesz minden ahogy lennie kell. Elizabeth pedig, hát igen, az övé tényleg nehéz. Teljesen egyedül lenni, és úgy várni egy babát, ahogy neki kell. 

Érdekes dolgok alakulnak, derülnek ki fejezetről fejezetre. A terhesség terhébe is bepillanthatunk. És még sikerült tippeket is kapnom egy-két terhességi dologra, szóval már ezért megérte olvasni :) 

Szerettem a lányok barátságát, azt is hogy azért rosszat is gondoltak egymásról :) de ugyanakkor mégis segítették a másikat. 

Nem volt óriási mondanivalója, de szórakoztató olvasmány volt, fáradt hétköznapokra.

A borítója nagyon tetszik, szeretem az ilyen rajzos, színes dolgokat. 

Mitch Albom: Öten a mennyországban

Már jó régen kiolvastam ezt a könyvet. Nagy lelkesedéssel vártam, egyrészt szeretem Mitch Albom könyveit, másrészt a témája is érdekelt. A történet egyszerű, Eddie a nyolcvanharmadik születésnapján meghal. Egy kislányt próbál megmenteni a munkahelyén. Eddig egy vidámparkban dolgozik évek óta, sőt egész életében ott dolgozott. Egyedül él már, a szerettei meghaltak. Annak ellenére hogy szerintem szép élete volt, tipikus ember, valamiért mindig elégedetlenkedett. Sok dologért nem is kellett volna. De ezekre lehet hogy csak későn jövünk rá, talán már pont ott a mennyországban. 

Eddie miután meghal, a mennyországba kerül. Ahol 5 ember várja, és szép sorban kiegészíti élete történet, magyarázatot ad, vagy rávilágít dolgokra. Én szeretem egyébként is ha helyére kerülnek bennem a dolgok. Ha mások megmagyarázzák mit miért tesznek. És jó érzés ebben hinni, hogy a mennyországban mindenre meglesz a válaszod. 

Tetszett a történet felépítése, hogy hogyan öregszik Eddie egyre, hogyan áll össze életének képe. Nem csak a mennyországban lévő találkozások, hanem saját maga elbeszélései is segítenek abban, hogy megtudjunk mindent róla.

Igazán szép kép a mennyországról, azt hiszem ha ilyen akkor jól fogunk járni. Szerintem fogom ezt még újra olvasni.

Nem rossz a borítója sem.

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 6. - Ketten

Én nagyon szeretem ezt a sorozatot az az igazság. Nekem annyira a középiskolát hozza vissza, és annyira jól meg van írva. Reni fejlődése, ahogy 14 évesből lassan 17 évessé cseperedik. Ahogy változik ez idő alatt. Egyre kevésbé hagyja magát befolyásolni, vagy elnyomni. Ugyanakkor azt is szeretem ahogy 17 éves fejjel a párkapcsolatot kezeli. Szerintem az ilyen lányokat, akik megmondják mi a bajuk, nem várják, hogy a srác kitalálja, hogy mi az ami bántja. Úgysem lenne esélyük. És néha a fiúk gondolatai is tök jogosak. 

Az is tetszett, hogy igazándiból beismeri Reni, hogy nem is ismeri Cortezt. Gimiben hányszor alakul így egy szerelem! Hogy csak külsőre tetszik valaki, csak messziről ismerem, és nem is tudom igazán milyen. És szerencse hogy Cortez belsőleg sem rossz. Mert ki tudja mit rejthetne a szép külső. 

Nagyon bírtam most is a vicceket, a történéseket.

Tetszett az internet mentes hét. Ez nagy ötlet ebben a mai világban, mikor mást sem csinálnak a gyerekek, mint neteznek, facebookoznak, csetelnek. 

Bírtam a filmeket, amiket nézett Cortez meg Reni. Mindig minden színészhez megtalálták a romantikus és a pasiknak való filmet is. 

Reni megint jó kis könyveket olvasott, és nekem is mindig az az aktuális kedvenc, amit épp kiolvastam :)

És hát a vége... igen, pont az ami velem történt január végén... úgyhogy totál be vagyok zsongva hogy hogy lesz a folytatás. Még jó, hogy most olvastam csak el, pedig régóta megvan ez e rész, mert még 1 hét mire megjelenik az újabb, a 7. kötet. Amit hipp hipp hurrá, de meg is kapok a húgomtól szülinapomra :)

A borítók pedig még mindig bejönnek! Tetszik a sorozat stílusa.

Laura Dave: A válás ünnepe

Valószínűleg a könyv elsősorban témája miatt ragadott meg. Ami nem más, mint a házasság és válás. De előbbi pozitív értelemben is, mármint hogy hogyan döntjük el, hogy valakihez hozzámennénk. És mindkettő nehéz kérdés valóban. 

A sztori tök jó volt. A nők olyan tipikus nők voltak, a pasik tipikus pasik. A sztoriban sok hasonlóságra bukkantam a saját életemből. Persze maga a helyzet, az esemény nem ugyanaz volt, de a történés mégis. 

Azt hiszem Gwynre, a feleségre nagyon haragudtam. Haragudtam mert tipikus nő volt, a bosszúállást részesítette előnyben, ahelyett hogy azon gondolkodott volna, hogy mégis miért történik  Nem szeretem az ilyen tökéletes nőket, mint Gwyn, mert azt hiszik, hogy ez elég, és ettől főnyeremények. Pedig nem mindig ez a lényeg. Haragudtam nagyon a kicsinyességért, de a legjobban azért a beszólásáért, hogy reméli, hogy a férje megbánja egyszer a döntését. Nem tudom miért szeretnek az emberek ilyet kívánni a másiknak. Miért jó az, hogy ha nekem rossz, akkor azt kívánom a másiknak, hogy neki is legyen rossz. Erről valamiért egyébként a saját életem jut eszembe. Hogy én is döntöttem valahogy, mégis vannak emberek, akik azt mondják hogy ezt meg fogom bánni. Nem azért drukkolnak, hogy ne bánjam meg. Miért jó ez?! A harag nem jó! És az nem másnak fáj, hanem saját magunknak.

Maggie is fura volt, de örültem, hogy ő a jó úton haladt. Hogy a jó kérdések merültek fel benne. Megértettem azt is, hogy hogy kiakadt, hogy bizonyos dolgokat elhallgat előle a másik. Mert igen, ez kiakasztó érzés, de néha vannak jó válaszok. Mert annyira sokfélék vagyunk, hogy nem tudjuk kitalálni mi lakozik a másikban, milyen érzések, miért így vagy úgy dönt. 

Gwyn férje meg? Hát igen. Néha ilyenek a pasik. Azt hiszik, hogy ha egy álvalóságot prezentálnak, akkor mindenkinek könnyebb lesz. Nem, szinte soha nem az. Sokkal többet segítesz a másikon, ha az igazat mondod, ha az igazsággal kell megküzdenie a másiknak. Mert akkor tudja, hogy az a gond/baj/történés/öröm, és akkor aszerint cselekszik. Ez a fair a másikkal szemben is. De asszem a pasik hajlamosak igencsak erre. Azt hiszik ki tudják találni mi fájna kevésbé a másiknak. 

Azért jó könyv volt. Jól meg voltak írva az érzelmek, a helyzetek, és nagyjából minden a helyére került. Én azért annak drukkolok, hogy senki se bánja meg végül a döntését. Én már csak ilyen vagyok :)

Suzanne Collins: Futótűz

Már hetek óta vágyok olvasni, de egyszerűen mindig fáradt vagyok, inkább az alvást választottam mostanában. Aztán belekezdtem Az éhezők viadalának a folytatásába. És magával ragadott. Egyszerűen nem bírtam abbahagyni, míg ki nem olvastam. 

Többféle kritikát olvastam róla, de nekem nagyon tetszik egy az egyben ez a könyv, így ahogy van. Semmit nem hosszabbítanék, semmit sem változtatnék. Egyszerűen nagyon jó volt.

Az előző könyv véget ért ott, hogy Katniss és Peeta hazaérnek. Innen folytatódik a történet. Beköltöznek mindketten egy-egy házba családjukkal a Győztesek Falujába, ahol csak Haymitch lakik még rajtuk kívül. Most aztán jól élnek, pénzünk, ennivalójuk, bármijük rengeteg van. De Katniss azért mégiscsak lehetetlen helyzetbe kerül. A szerelmespár szerepjátszásának folytatódnia kell, és ott van Gale is, akivel szintén nem tud mit kezdeni. 

Betoppan Snow elnök is hozzá, aki megfenyegeti, hogy játssza rendesen a szerepét, mert a körzetek lázonganak, lázadásnak vették az Éhezők Viadalán történteket. Katniss sokat elmélkedik, hogy vajon az volt-e, vagy csak túl akart élni, vagy csak nem akarta, hogy Peeta is meghaljon. Én úgy gondolom, hogy minden benne volt ebben. Azért a lelke mélyén ott volt a lázadás. Hogy tűrhetetlen, amit a Kapitólium csinál velük. 

Elindulnak a körútra, amit a győztesek megtesznek minden évben. Végigjárják az összes körzetet. Ahol Katniss őszinteségének, és tulajdonságainak köszönhetően megint nem arra fordul a mérleg, amerre kellene. De azt hiszem én is hasonlóan cselekedtem volna, már ami az érzéseket illeti. Nem csodálom, hogy Katnissnak is mindig Ruta jár a fejében, mert ha ezt a történetet olvasom, nekem is mindig. És ez az egész borzalom, hogy eltűrik az emberek, hogy gyerekek egymást öljék, és haljanak meg teljesen értelmetlenül. 

A helyzet további kényszerdöntésekbe sodorja Katnisst és Peetát, akik ha normális életük lenne, nem itt és nem így oldanának meg dolgokat. De a muszáj nagy úr. Ennek ellenére, hogy azt hisszük már nem lehetne kilátástalanabb az életük, mégiscsak bekövetkezik a rosszabb. Békeőrök tömeg lepi el a kerületeket. Megtorlások, büntetések, gyújtogatások, éhetetés. És megkezdődik a sorsolás, és a 3. Nagy mészárlás, avagy a 75. Éhezők Viadala. A nagy mészárlásokra különlegesen durva "megünneplése" mindig az Éhezők viadalának. Ezúttal túlmennek mindenen. 

Én értem, hogy az elnök meg akarja mutatni, hogy ki az úr a házban, de ezzel szerintem olajat is önt a tűzre. Ezúttal barátokat fordít egymás ellen, ami már egy olyan szint szerintem, ahol számolni kell azzal, hogy lázadás lesz. Ha nem is mindenki, egyébként ez is döbbenetes, hogy valaki képes még így is tovább játszani a "játékot", de sokan már ezt nem tűrik el. Többen vannak, mégis nagyok így is a veszteségek. Az éhezők viadala ezúttal is szedi áldozatait. Annyira akartam, hogy úgy legyen vége, hogy ne csak egy győztes legyen... de vajon lehetséges ez?

A fecsegőposzáta szimbólum lesz. Katniss és Peeta rengeteget tesznek az emberekért. Két csodálatos ember.

Jodi Picoult: Törékeny

Kiolvastam már jó ideje ezt a könyvet, csak nem írtam róla. Én még mindig szeretem Picoult könyveit. Pedig sokan kritizálják, hogy egyformák, de én pont ezt a sémát, ahogy felépíti nagyon szeretem. Oké, ebben a könyvében nem volt nagy fordulat. De ugyanakkor én mégis szeretem a jellemeket, a történéseket, a helyzeteket, és hogy hogyan oldják meg ezeket az emberek. Ez a történet sem egy egyszerű történet megint. 

Van egy kislány, Willow. Willow, mint szomorúfűz, avagy a hajlékonyság jelképe? Először megijedtem a könyv témájától, mivel éppen babát várok, hát így elég sokkoló volt, mikor kiderül, hogy csonttörékény babát vár egy házaspár. De aztán rájöttem, hogy nem is ez a fő lényege ennek a regénynek. Ez is szívszorító, de nem ez a történet mondanivalója. Annál inkább az, hogy egy beteg kislány is mennyire okos, és értékes lehet. Mert talán ez egy nagyon fontos mozzanata a történetnek. Ami miatt tényleg elgondolkodunk azon, hogy ha tudjuk előre, hogy baja van a babánknak, elvetetnénk? Lehet hogy megtennénk, mert nem ismerjük még, de ki tudja milyen értékes kis cserebogár lakik odabent. 

Természetesen ez a könyv körbejárja az abortusz kérdését, hogy mikor és hogy vetessünk el egy gyereket. Egyszerűen írtózatosan nehéz kérdés. Ha lesz egy ilyen gyereked mondjuk, egy csonttörékeny, és már születésekor több csontja eltörik, már az anyaméhben törött csontjai vannak, és az első pelenkázáskor újabbakat törsz el, akkor megretten az ember, hogy jó ég, tudok-e egyáltalán segíteni ennek a babának, tudok-e kellőképpen gondoskodni róla, vagy minden egyes napjával újabb fájdalmat okozok neki?! 

És hát valljuk be, ha van a színen egy testvér, arra is nagyon kihat egy ilyen élet. Joggal érezheti, hogy háttérbe szorul, pedig a szülők még véletlen sem ezt tervezik. Csak egyszerűen a betegebb gyerek elviszi az energiáikat, az idejüket. 

Felemésztő ilyen helyzetben a pénz is. Hogy vajon mindent tud-e a szülő biztosítani, mikor az egyik folyamatosan ellátja a gyereket, a másik meg éjt nappallá téve dolgozik. Nem-e válnak ettől nem igazi családdá, azzal, hogy alig vannak együtt, mert más problémák felemésztik őket. 

Őszintén szólva én rettenetesen ki voltam akadva az anyára. Értem én, hogy mi motiválta, hogy biztosítson jövőt a gyerekének, akit lehet hogy évek múlva nincs aki elláson, ha ő nincs. Hogy egyáltalán az alap dolgokat ki tudják fizetni, ami kell a megélhetésükhöz, és a gyerek ellátásához. De az, hogy tulajdonképpen átgázolt ezért a barátnőjén, a férjén... a gyerek is határozottan megviselt lett, hiszen hiába mondjuk azt, hogy dehát tudnia kell a másiknak hogy szeretem. Ha nem viselkedek 100%-osan úgy, akkor nem fogja tudni a másik, hogy tényleg szeretem. 

Nagyon sajnáltam, hogy tönkretett egy barátságot, és azt a nőt is, pedig szerintem semmi extrát nem vétett a nő. Annál is inkább mert ugye itt egy katolikus nőről van szó, akinek alapelve, hogy semmilyen beteg gyereket nem vetet el. Teljesen mindegy lett volna neki, hogy mikor és hol mi a diagnózis.

És hogy egy-egy durva probléma, nézeteltérés milyen könnyen romba dönt egy házasságot. Ott is ahol nagyon szeretik egymást. Ahol a tökéletes párja két ember egymásnak. A fanatizmus elég rossz hatással van az egészre. 

És a végén a nagy kérdés, vajon megérte-e. Mikor végül nem is élvezik ki a helyzet eredményét, és Willownak sem az az élet jön, amire számíthatnánk. 

Nem tudom, én arra gondoltam, hogy nem szabad ennyire fanatikusnak lenni. Akkor sem ha a gyerekedet akarod megmenteni. Soha nem lehet egyetlen cél a szemed előtt, több dologra együttesen kell gondolni, és megoldani az egészet egyként. Mert így tuti sérül valaki, valami. 

Szerencsére van még egy-két Picoult könyv, amit nem olvastam. Örömmel várom őket, még akkor is ha a felépítésük ugyanaz. Egyszerűen szeretem ezeket a lelkiekben gazdag könyveket.

Eric Kraft: Herb és Lorna

Egy ideig teljesen meg voltam zavarodva, hogy ez igaz történet, avagy sem. Persze fikció, de nagyon érdekesen van alakítva az írása. Még képek is vannak illusztrációnak, Herbről és Lornáról. Persze semmi nem látszik a képből :)

Nagyon fura stílusa van a könyvnek, az elején picit zavart is. Egyrészt nem tudom hogy létező könyv, cikk részletek szerepelnek-e, de néha vannak ilyen elmélkedések benne a korról, a névadásokról, munkákról, cégekről, emberi viselkedésekről. Sok a bevágott részlet Maytől, akit mintha meginterjúvoltak volna, hogy meséljen Lornáról és Herbről. 

A történet viszont nagyon tetszik. Főleg hogy egy hús vér történetnek hat. Főleg meg mert olyan szép ez a szerelem benne. Erre vágyik szerintem mindenki Főleg hogy átitatja a szex egyfajta csodálata, és szépsége. Bárcsak nekem is ilyen szerelem és élet adódott volna. Bár a szerelem mostmár megvan, csak az övéké tökéletes teljes, az elejétől fogva. Mármint úgy értem, hogy megtalálták egymást, és egymás mellett és szeretve maradnak végig. És bármikor is vannak távol egymástól, fájó a másik hiánya. Na ezt az érzést persze ismerem :)

A szex meg apró kis erotikus szobrocskáik gyártásában is megtestesül. Úgy megnéztem volna egy ilyet ;) Lorna farag, Herb a mechanikus részeket készíti. Persze erre csak soká jönnek rá, hogy ugyanazon dolgoznak. Vágytam rá, hogy hamarabb elárulják egymásnak, de talán így volt szép az életük. Öregkorukra lett közös hobbijuk, amit később másoknak is átadtak.

A történet persze nagyon egyszerű. Semmi nagy csattanó nincs benne. De mégis szép és romantikus történet. Remélem ilyen adatik nekem is :)

A borító kimondottan illett nekem a történethez.

Gary Chapman - Catherina Palmer: Tavaszi történet

Gary Chapman neve ismerősen csenghet sokaknak. Nekem is van tőle könyvem, kisgyerekek és a szeretet nyelveikről. De ugyanezt az öt szeretetet nyelvet minden életkorra, párkapcsolatokra kiterjesztette. Még Linda barátnőm ajánlotta annak idején a könyveit. Ennek a fickónak van egy könyve, "A házasság négy évszaka" címmel, ami a négy évszakot a házasságra vetíti és azokban a problémákat és megoldásaikat elemezgeti. Nem olvastam azt a könyvet, de már nézegettem sokszor. És ugyanígy az ehhez a négy évszakhoz tartozó 4 könyvet, a Tavaszi történetet, a Nyári szellőt, a Parázsló Őszt, és a Télre Tavaszt. 

Ma a könyv nagyon jó. Tök jól van megírva, felépítve. Egyszerűen neked is fáj, ami a szereplőknek fáj. Mármint a lelki bajuk. Vagy csak én vagyok ennyire beleélős típus :) Bár lehet hogy az van, hogy éreztem már hasonlót. Bár nem ugyanazoktól az emberektől, de éreztem már a nem törődést, éreztem a megcsalást is, amikor annyira rosszul esik, hogy alig tudsz túllépni rajta, és akárhányszor eszedbe jut, mintha tört döfnének a szívedbe, azt is mikor azt hiszed, hogy dehát te mindent megtettél, mit kéne még tenned. Nagyon jól le van szerintem az is írva már egy köteten belül is, hogy mire van szükségük a nőknek, és mire a férfiaknak. 

Ami viszont nehezen olvashatóvá teszi szerintem a sok ima, vallás, bibliai idézet. Pedig ráadásul ezek tök közel állnak hozzám, de nem ilyen formán. Hogy valakiknek ennyire a napi életük legyen, az nehezen volt olvasható számomra. Pedig biztosan vannak ilyen emberek. 

A történetben sok pár szerepel. Ott van Kim és Derek. Derek a második férj, és van két ikergyerek, még Kim előző házasságából. Ott van Esther és Charlie, akik képviselik az igazán boldog házasságot, minden hülyeségével együtt. Ott van Ashley és Brad a fiatal házaspár, a nagy szerelemmel, kisbaba tervezéssel. Ott van a történet középpontjában szereplő pár, Brenda és Steve. Akikre bizony a tél köszönt be. És ott van Patsy, meg a körülötte legyeskedő Pete. Nagyon drukkoltam Brendáért, és Steve-ért, és nagyon izgultam, hogy van-e kiút, vagy nincs a problémáikból. 

És ott volt Cody. Igen, mindig ilyenkor képedek el, a jóságon, a szereteten. Hogy egy ilyen ember az aki minden ilyet meg tud fogalmazni, és mutatni. Sejtettem az elejétől fogva, hogy mi történt vele, és persze amikor kiderül, hogy tényleg mi is történt vele, akkor persze bőgtem egyfolytában. Hogy milyen önzetlen és tiszta emberek az ilyenek, hogy milyen nehéz lehet egy apának, és ha egyedül vagy a gyerekeddel, aki ilyen, és amikor csak Istenben bízhatsz, hogy továbbviszi az útján, és nem lesz baja, annak ellenére, hogy te már nem tudsz semmit tenni. Mindig ez visel meg legjobban a nehéz gyerekekkel kapcsolatban. Nem az, hogy nehéz velük, mert ugyanúgy lehet őket szeretni, sőt ők aztán nagyon sokat adnak vissza. De mi lesz velük ha már nem vagyunk többé ott hogy segítsünk nekik.

Jó volt. Tetszett. A borító is nagyon passzol nekem a sztorihoz, a stílushoz. Lehet többen olvasnák, ha nem lenne ennyire vallás központú, de talán ennek mégis pont így kell lennie, és ettől több ez a könyv.

Titania Woods: Szelek szárnyán - Csillámszárny akadémia 1.

Ezt a tündéres könyvet is a gyerekkel olvastuk. Ugyan idősebb korosztálynak van szánva és fiaim vannak, de ettől függetlenül nagyon szerették. Azóta játszanak tündéreset elég sokszor. 


Nem tudom miért 10-14 éves korosztálynál fut, mikor szerintem annál sokkal egyszerűbb a szövegezése. Sőt már unásig ismételve vannak benne dolgok. Ezért érzem úgy hogy jobban nekik való, mint nagyobbaknak. 


Ez az első rész nagyon egyszerű sztori volt. Libegi Csilli a főszereplő, elkezdi első évét a Csillámszárny akadémián. Most kéne megtanulnia repülni, de nem igen akar sikerülni neki. Van benne persze tanulság barátságról, szülőkről is. Úgyhogy okom nem lehet a panaszra. De azért kicsit szájbarágósan volt nekem megírva. 


A borítója tetszik nagyon. Olyan csicsás, csillógós, lányos :-D
És természetesen ennek is már több része megjelent. 3-at láttam már. Plusz egy karácsonyit.

Czigány Zoltán: Csoda és kósza

Ezt a könyvet Kolos szülinapjára kapta tőlem. Ezt is megszerettük :) Pedig elsőre no, nekem kissé fura volt :) Érezhető, hogy pasi írta, mert vannak benne "érdekes" dolgok :-D 
A történetek elég vadak, de a gyerekeknek bejöttek. A vadakat úgy értem, hogy elég furán elrugaszkodott történetek :) Nem is fantáziailag, hanem olyan zagyvásak :) Nem tudom megfogalmazni jól. Olyasmi amit talán a húgaim tudnának legjobban érteni, mert én meséltem nekik nyaralásokkor ilyen rögtönzőtt, blőd történeteket. Az enyémnek az volt a címe, hogy "Mátyás és kalandos utazás és kisded". 


Most mikor képet kerestem a borítóról, akkor olvastam el, hogy tulajdonképpen Czigány Zoltán is a lányának rögtönözte ezeket a meséket. Gondolom innen a hasonló érzésem :) Ilyenek a rögtönzött mesék.


És örömmel láttam, hogy van több könyve is Czigány Zoltánnak. Meg kell szereznünk!

Berg Judit: Két kis dínó a zsírkréta korban

A gyerekekkel olvasott könyveket is néha fel szoktam ide rakni. Ezt ráadásul kétszer, sőt nem, háromszor olvastam végig. Ez a mese egy nagyon aranyos mese! Sőt mi több, még szórakoztatott is. Fel fel nevettem rajta.  A rajzok is jó, a sztori is jó. A szöveges is nagyon jó. És a 7 és a 4 évesem is nagyon élvezte. De tényleg hiszen, újra kérték, és egymás után közvetlen. És alig vártam hogy legyen folytatása, és ma bukkantam rá, hogy jé megjelent! 


A történetet Trikó meséli el, aki szerintem tök vicces egy figura. A barátja pedig Nyamm. Nyamm húsevő, hiszen egy tirex. Trikó aggódik is magam miatt néha. Ő meg egy triceratopsz, úgyhogy csak növényekre bukik. Mégis jól kijönnek egymással.
A végére akár meg is tanulhattam volna a különböző szauruszokat, de nekem ezek nem mennek :-D Még kimondani sem tudtam némelyiket, nem hogy megjegyezni ;) 

Az új rész pedig ez lesz.

Janet Evanovich: Egy fejvadász

A szingli fejvadász sorozat első része. Szerettem volna olvasni, mert annyian dícsérték. Volt aki az összes megjelent rész egy huzamban lenyomta... mert hogy olyan szuper. Hát...


Kb két hete olvastam ki, a repülőre ezt vittem magammal. De őszintén szólva nem sokra emlékszem belőle. Az rémlik, hogy csak azért olvastsam mert ez volt nálam, annyira nem kötött le. Rövid volt, nem volt minden igazán kidolgozva. Bár végülis valami krimiféle akart lenni... csak nekem amolyan elnyagyolt egyszerű volt. 


Aztán itt van ez a pasi, akiért Stephanie oda van... meg vissza... dehát milyen pasi mán ez, azon kívül hogy macsó. De mi a jó benne? Nemély részén igazándiból fenn is akadtam... persze biztos vannak kislányok, akik hat évesen már ilyen olyan szexuális jellegű dolgokba keverednek... de tényleg van ilyen? Mert az hogy később felnőttként egy-egy valamire kapható csak úgy, az még oké. Biztos vannak ilyen pasik akik csak úgy leveszik a nőt a lábáról első pillanatban... bár nekem akkor sem menne asszem :) Na mindegy. Szóval fura ilyen epekedést látni egy pusztán fizikailag vonzó pasi után... 


Azt meg hogy egy nőből hogy lesz fejvadász? Én ezt sem tudnám elképzelni. Ennyire nem kellhet a pénz... nem létezik... De mondjuk a bénázása legalább jól le volt írva. Hogy mennyire nem tudja hogy mit és hogy, és hogy igazándiból csak a szerencse kedvez neki mindig. 


Film is van belőle már, majd tuti megnézem. Egy filmnek lehet elmegy, de azért egy könyvtől én kicsit többet várok. Nekem túl egyszerű és túl semmilyen volt. Majd ha kezembe akad még egy második rész, lehet elolvasom... de nem a megvevős kategória.


A borító viszont jó. Passzol a sztorihoz.

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 5. - Remény

Elérkeztem az ötödik részhez. Igen, kicsit fanatikusan ezt olvasom :-D Még szerencse, hogy nincs meg a hatodik rész, így nincs esélyem annak neki esni. Ide lenne valamire váltani. 


És azt hiszem ez a rész annyira most nem jött be. Sokkal kevesebb volt a humor benne, és őszintén? Utáltam Cortezt. Szerintem egy hülye. Amin berágott Renire az egy kamu hülyeség. Nem hinném, hogy fent kellett volna akadnia, ahogy korábban állandóan bánt Renivel, meg hát valljuk be, ha igaznak hitte azt ami nem volt igaz, akkor hogy is gondolta a bulit ;) Na meg hogy is gondolta akkor a sértődésének az okát? Én azt sem értettem, hogy miért mondta Reni anyukája azt, hogy igen hibázott. Jó nem jó dolog hazudni, de egyrészt nem Reni találta  ki a dolgot, másrészt én  megértem hogy valahogy vissza akart vágni. Én is vissza akartam volna. 


És persze azt továbbra sem tudjuk, hogy Cortez mit is gondol. Én azt sem értettem, hogy a barátok miért zárkóznak ennyire el attól, hogy kicsit beleszóljanak a dolgokba. Mármint úgy értem, hogy ha tudják, hogy az egyik mit gondol a másikkal kapcsolatban biznyos dologokról, én biztos elmondanám. Nem rábeszélni persze az egyik embert a másikra, vagy lebeszélni. De szerintem egyáltalán nem jó barátságra vall, ha hagyod a másikat vergődni, amikor pedig tudsz dolgokat. 


Ja igen, Cortez másik megsértődését sem értettem. Nem értem, hogy mi köze annak, hogy folyton egyedül van, és utazik, és relatíve magányos ahhoz, hogy Reni nem akar beállni a Facebookon kommentelők, körülette ugrálók sorába. Én sem akarnék. Reni olyan amilyen, én szeretem, maradjon is az. Már egyébként is alapból nem értem az ilyen extra facebook népszerűséget. 


Kinga hihetetlen egy undok nő :-D 
Virág meg olyan kis béna mindig... tényleg ilyennek kell lennie?
A fiúkat meg bírom, mindet :) még ha néha olyan gyerekesek és primitívek is.
Reni szüleim meg "érdekesek" voltak néha... nem tudom, én biztos nem eröltetném rá a gyerekemre a közös "nyaralást" avagy őszölést, amikor épp tudom hogy jópár programja van... 


De azért gyorsan lenyomtam viszonylag a könyvet. És nagyon izgat az új rész is. De majd egyszer. Most le akarok szokni a sok vásárlásról :-D Mármint könyv vásárlásról :) Vagy végülis bármi vásárlásáról :)

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 4. - Barátok

Igazi második osztály már :) Történnek már dolgok :) Alakul az élet. Kibontakoznak a konfliktusok, vonzalmak :) Na nem mintha nem látnám mindet már előre :)

Szeretem Renit :) Talán mert úgy gondolkozik ahogy én. Azt hiszem bárhogy is van, én is mindent így csináltam volna. Örülök, hogy egyre határozottabb, egyre jobban tudja mit csinál. Mármint nem csak sodródik, tesz ezt-azt, mérges, berág, megmondja a véleményét, sír, örül dolgoknak. Szerintem példát vehetnének a lányok róla. Rendességből is. Hogy nem járunk valakivel csak mert nincs jobb, vagy mert menő dolog. És lehet hogy ezzel másnak meg a boldogságot adjuk, pláne ha még kicsit rá is segítünk.

Azért a Dórián féle dolgok ijesztőek összességében... annyira gonoszságot lehet csinálni más emberekkel... azért szerencsés vagyok, hogy idáig sosem fajult nálam semmi. 

Az osztály viszont egyre rosszabb. Kritikán aluli a viselkedésük. Néha elképedek, vajon mi is ennyire rosszak voltunk, csak már megszépül? Mindenesetre ennyire szemtelenek biztos nem voltunk. Én tutira legalábbis :-D

Mivel itt egymás utánban olvasom őket nem tudom már melyik melyik részben volt. Az előzőben volt szerintem, de megszerettem ezt a számot. Bevallom sok dalt egyáltalán nem ismerek, kikeresgélem a neten őket, és meghallgatom. Némelyik rettenetes :-D 

És igen, nem véletlen barátok a címe. Tényleg nagyon alakul ez az osztály. Szeretnivalóak. A gimis évek a legjobbak :)

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 3. - Egyedül

Én eszméletlenül szeretem ezt a sorozatot. Szórakoztat, elgondolkoztat, megríkat. Lehet hogy egyszerű vagyok, hogy ez nekem bejön, és hogy nem is az én korosztályomnak szól nem kétséges. De szeretem ezt a gimit, a diákjaival, a hülyeségeikkel, a poénjaikkal. 

Kritizálhatnánk Renit, de szerintem egy teljesen szokványos, jólelkű, igaz ember, aki lehet hogy a mai vagy akármilyen 15 évesekhez képest ciki dolgokat csinál, de én magamra ismerek benne. Reni olvas, szeretem a könyveket, amik bele vannak szőve a mindennapjaiba, hiszen szinte mindent én is olvastam. Szeretem ahogy kezeli a helyezeteket, annak ellenére, hogy így kicsit kilógó, ám de annál nemesebb és értékesebb ember. Hibázik ugyan ő is, de tény, hogy minden összejön neki. 

Virágot is megértettem, hogy miért teszi amit tesz, hogy hogyan szeretne boldog lenni, és maga kénytelen megtapasztalni, hogy az amit választott az milyen irány is. Sajnáltam, hogy senki nem tudta segíteni, de az az igazság, hogy szerintem ilyenkor nem is lehet. Csak imádkozhat az ember, hogy a gyereke jól kerüljön ki ilyenből. És most nem a legvégére gondolok, hanem a sulira, a barátokra, akiket, ahogy kezelt. Hogy maga jöjjön rá, hogy merre is kell tovább menni.

Arnold... aki beszélhetne időnként többet, és bár okos, meg intelligens, mégis a legtöbb szociális készség azért hiányzik erősen belőle. Nem kell megérteni a lányok minden vihogását, de ha már beleavatkozik a dolgokba, akkor kicsit többet is tehetne. 

Kinga, bunkó és rendes egyszerre. Ennek ellenére mégis lehet szeretni. Nem tudom létezik-e ilyen típusú 15 éves, de jó a karaktere, mindig hű magához :)

Szeretem a srácokat, Cortezt, Ricsit, Dave-et és Zsoltit. Mindenki a maga hülyeségével :) Bár nem tudják, de szeretik Renit, és bár kihasználják, mégis azért mégiscsak ott van a szívükben. Szerintem. Aztán lehet naiv vagyok :)

Cortezt egyelőre nem értem persze. Sejtettem, hogy körülbelül mi van a háttérben, de a magyarázataira nagyon kíváncsi lennék.

Reni szülei. Szerintem viccesek, a hogy Reni gondolkodik magában róluk, és ahogy a szülei viselkednek. Lehet nincs ilyen szülő, de belül valahol ilyenek vagyunk, és lehet hogy a gyerekeink jól látnak minket ;) Szeretem az apa lánya viszonyt, remélem létezik ilyen titkos szövetség, bármi is okozza, vagy bármi is legyen a formája. 

A suli ugyan sokszor ki van szerintem karikírozva, fel vannak erősítve dolgok, de átjön velük szerintem a mondanivaló. A szokásos tiniproblémák. Bár nem hiszem, hogy lenne ma valahol is ilyen suli, ahol gond lenne egy miniszoknya hossza, vagy egy magassarkú. De nekem az elve tetszik a könyvnek :) hogy megpróbálja. 

Reni fájdalmát teljesen át tudtam érezni, minden helyzetben, főleg a végén. Tudtam, hogy a szülők igazságtalanok lesznek, tudtam, hogy ezzel kiszúrnak vele. Mégis minket szülőket néha elönt a méreg, és nem látjuk a fától az erdőt. Bántani Renit azért az egy dologért, én igazságtalannak érzem. Nem ilyen fehér és fekete minden, sohasem. Lehet hogy kifele ez látszik, hogy mi után minek kell következnie elviekben. De vannak a belső érzéseink, amiket csak a résztvevők értenek igazán. Tudom, én is vagyok ilyenben mostanában. És azért mert elvi szinten rossz, még egyáltalán nem biztos, hogy valójában az is.

Nagy kedvencem lesz ez a sorozat azt hiszem, még akkor is ha gimiseknek íródott :)

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. - Együtt

Ahhoz képest, hogy mennyi időm is lehetne akár olvasni, mégis lassan haladok. Pedig amikor olvasok sokat olvasok egyben. 
A második részét is kivégeztem ennek a sorozatnak. És én ezt nagyon szeretem :) Annyi minden emlékeztet az én sulimra, az én gimis éveimre. Meg passzol a mostani hangulatomhoz ez a történet. Akit szeretek messze van, és nehéz nélküle, próbálom a jót meglátni a dolgokban, ahogy Renáta próbálja Cortezzel. 


Sokan úgy gondolják, hogy Reni nem védi meg magát, kihasználják, béna. Szerintem meg tipikus 15 éves. Annak ellenére, hogy kívülállónak érzi magát helyzetekben, szerintem mégsem az. Bár tanul, és kinevetik sokszor, mégis szeretik szerintem az osztálytársai. És igazándiból a cikizéseket is sokkal jobban veszi talán, mint én annak idején. 
Kinga valahol nagyon undok, de közben meg mégis olyan sokat képes tenni másokért. Egy pillanatig a vége fele mást feltételeztem róla, de végül pozitívan csalódtam. Arnold okos, közönyösnek, nagyképűnek tűnik, de én mégis bírom a higgadtságával. 
Cortez az álompasi, azért a gyöngyös nyaklánctól kicsit visszaesett a szememben :-D
Ricsit is marhára bírom igazándiból. Meg Zsoltit a humorával :)
Jó, igazán jó ez a könyv.
Azt nem tudom Vladár miért utálja ennyire Renit, és azért a szülők helyében egy kicsit mögé néznék. Még ha azt veszem, hogy Reni elfogultan is ír esetleg az eseményekről, én akkor is úgy gondolom, hogy egy készségtárgyból, ha valaki csinál valamit, és nem az üres lapot, akkor igenis megérdemli a kettest. És milyen már egy tanártól, azért mert nem bír valakit, állandóan megszégyeníteni. Azért a végét értékeltem, hogy hagyta Renit máshogy felelni.


Legszívesebben belekezdenék a harmadik részébe, annyira a hangulatában vagyok ennek a könyvnek. A nyáriszünet kezdete hangulat is olyan jól meg volt festve, hogy hiába ez a nyavalyás hideg a lakásban, éreztem a napsütést, a meleget, a nyugalmat, és azt az igazi boldog gimis időket. 


A borító olyan giccses mindig, de passzol mégis nekem hozzá, egy naplóhoz. Szeretem benne ezt is. Tudom hogy tán hülyeség, de ezt is olyan szívesen venném, ha filmen láthatnám, pedig nem egy nagy szám a sztori, olyan igazi hétköznapi középsulis történet. És filmben biztos uncsi lenne, de akkor is szeretném :)

Suzanne Collins: Az éhezők vidadala

Ismét egy disztópia, műfaját tekintve. Emiatt is, de a történet jól felépítéttsége, stílusa miatt, ez a könyv is bekeröl a kedvenceim közé. 


A főszereplő Katniss, aki a 12. körzetben él. A jövő Panem országa, a Kapitóliumból és a tizenkét körzetből áll. A körzetben élők elnyomásban élnek, éhezenek, nyomorognak. Szabályokat áthágva próbálják az emberek túlélni az életet. Katniss az édesanyjával és húgával él a körzetükben. Bányászkörzet a 12. körzet. Katniss vadászni jár el barátjával, Gale-lel, akivel az elejtett vadakból tartják el családjukat. A Kapitólium azonban kegyetlen "játékot" játszik a körzet lakóival. Minden évben megrendeznek egy viadalt, aminek egyetlen túlélője lehet. Minden körzetből egy fiút és egy lányt sorsolnak ki, akik egy arénában küzdenek meg életre-halálra. Katniss kerül be a 12. körzetből. Különleges lány, szabályszegő, és az arénában is megmutatja ezt többször is, ezzel maga ellen víva ki a Kapítólum mérgét is. 
A 12. körzetből társa Peeta, aki állítólag szerelmes a lányba, de Katniss azt hiszi, hogy csak szerepet játszik. Pedig annyira egyértelmű minden történésből, hogy nem így van. Katniss belemegy a "játékba" ezzel segítve saját életbenmaradásukat. 


Tudtam, hogy Katnissnek túl kell élnie ezt a viadalt, és szomorú voltam, hogy tudtam ehhez a többieknek meg kell halniuk. Volt persze közöttük vadállat is, gonosz is, számító is, de mégsem kívántam egyikük halálát sem. És borzalmas belegondolni, hogy ezt az emberek, mint "műsort" követik és nézik a tévében, és senki nem lázad fel ellene. Rettenetes. De simán képesek ilyenre az emberek. El tudok képzelni egyszerűen egy ilyen jövő képet.


A folytatást várom már, meg is van a második könyv is. Hamarosan játszák a mozikban is, alig várom, hogy megnézhessem. Kár hogy nem lesz itt, az akivel szívesen nézném majd márciusban.

Kerstin Gier: Zafírkék

Újra kellett olvasnom a Rubinvöröset is, mielőtt belekezdtem a Zafírkékbe. Mert mégiscsak egy időutazásos történet, muszáj volt hogy tudjam, hogy s mint volt az előző részben. Jó volt újraolvasni, másodjára is nagyon szórakoztatott.
A Zafírkék hozta ugyanazt a stílust. Érdekes volt, izgalmas, röhögtem egy csomót rajta. Eszméletlen jó szövege van ennek a nőnek. 


Tovább folytatódik a küldetés. Gwent befogják a feladatokba, de nem igen árulnak el neki semmit. Viszont bajból bajba kerülnek, mintha valaki előre elárulná a terveiket. Gwenre gyanakszanak legtöbben, hogy majd a jövőben elárulja őket. 
A szerelmi szál alakul, Gideon azonban hol kedves, hol ellenséges Gwennel. A lány azonban el van olvadva tőle továbbra is. Bármilyen undokságot csinál, akkor is ha meglátja vége. Pedig Gideon aztán gyanús volt nekem alapból is, mit csókolgatja pár nap után ezt a leányzót. Közben meg másokkal sokkal kedvesebb. Dehát ugyebár pasiknál sohanem lehessen tudni ;)


A ruhaköltemények, amiket Gwen hord még szövegben olvasva is elvarázsolnak. Remélem egyszer csinálnak belőle filmet. 
Gwen sok dolgot megtud már ebben a második kötetben, bár sajnos nem eleget. Találkozik a múltban rokonokkal, ismerősökkel, amik csak jobban összekavarják a szálakat.


Amit igazándiból nem értek, hogy miért Zafírkék a címe. Lucy a zafír, de nem mondanám, hogy jelentős szerepe volt ebben a kötetben... bár tény, hogy többet szerepelt, mint az elsőben. 


A végéért viszont egy óriási rosszpont a fordítóknak. Egy kódolt üzenet van a végén, amit egyébként megfejtettem volna, ha nem a német könyv lenne a kulcsa és egy német szó megfejtés... azért ennyi eszük lehetett volna... na mindegy. Úgyhogy neten keresgélés után tudtam meg a megoldását. 


A borító továbbra is csodálatos. Imádom ezt a stílust. A betűk a könyvben ezúttal kékek. Nagyon várom már az utolsó részt. Kíváncsi vagyok mi sül ki ebből a sztoriból.
Gwen továbbra is a kedvencem, Leslievel egyetemben.


Gideonra meg haragszom.
Szeretem ezt a sorozatot nagyon!