Nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését, szeretem az ilyen témájú könyveket. A hab a tortán, hogy a szerző, az apuka, egy lelkész. Ahogy szeretem Mitch Albom könyveit, úgy ez is pont nekem való volt.
Egyszerű, rövid, velős, tömör. Tényleg nem hosszú, majdnem egy este alatt kiolvastam. Csak fáradt voltam és korán aludni mentem.
A történetet Todd az apa meséli el, Coltonról a kisfiáról, aki egy komoly betegség és műtét kapcsán majdnem meghal. Colton jár a mennyországban, és később lassan fokozatosan mesél arról mit látott ott, kivel találkozott, milyen volt, félt, vagy nem félt.
Azt hiszem egy különleges lehetőség adódott ennek a családnak, és szerintem nagyon jól éltek a lehetőséggel. Nagyon ügyesen kérdezgették a kisfiút, nagyon jól körbejárták a dolgokat. Ugyanakkor irigyeltem ezt a kis családot, hogy milyen jó lehet egy ilyen lelkészcsaládban felnőni. Mennyi minden pluszt kap az ember ebből. Mennyi jó dologban lehet része az embernek, milyen sok dolog mennyire természetes lesz neki.
Pontosan azt kaptam a könyvtől amit vártam.
Egy részén pedig nagyon sírtam. Mikor Colton arról beszél, hogy találkozott a meg nem született nővérével. A szülők kérdezték, hogy hogy hívták a kislányt, mire Colton azt mondta, hogy nem volt neve, mert nem adtak neki a szülők. És pont úgy reagáltam a dologra, ahogy Colton édesanyja. Vannak akik már várnak minket odafent. Amitől sírhatnékom lett. Nekem is van két gyerekem odafent, akiknek nem adtam nevet, mert meg sem születtek. Nem is tudom, hogy kisfiúk vagy kislányok lettek volna. De jó érzés, hogy várnak rám/ránk.
A könyvben említésre kerül egy másik kisgyerek, Akiane Kramarik, aki egy iszonyú tehetséges festő, már nagyon korán megdöbbentően tökéletes képeket festett. És ami a közös benne és Coltonban, hogy pontosan ugyanazt tapasztalták és látták. Szeretnék ennek a lánynak a képeiből egyszer egyet-kettőt. Nyolc évesen festett meg Jézust. A galéria itt található, nagy kedvencem innen a Wonder, Battle, Faithfulness, Water Lily... és még sokan mások. Szívesen meghímezném valamelyiket!
Coltonéknak weboldala is van, bár a könyvön kívül nem sokat találtam ott. De a könyvvel így is nagyon sokat kaptam, hiszen pontosan az történt, amit az előszavakban is írtak, hogy aki hisz, azt ez a könyv nagyon fel tudja lelkesíteni. Velem ez történt :)
Tudom tudom, nem vagyok 14 éves. De mégis. Ez a könyv nagyon nagyon tetszett nekem. Egy 14 éves gimis lány naplója. Reni most kezdi a gimnáziumi éveit, a Szent Johanna gimiben. Ez egy francia szakos gimnázium. Az osztály kis létszámú, így könnyen megismerhetjük és megkedvelhetjük a lányokat, srácokat. Már akit persze :)
Ebben a gimiben minden van, amitől a tanulás mellett legalább kicsit jól érezhetik magukat a diákok. Nem tudom van-e ennyire tökéletes gimnázium, de jó érzés arra gondolni hogy akár lehetne. Azért is közel áll hozzám ez az egész történet a gimi első félévééről, mert én meg angol kéttannyelvű gimibe jártam. Kicsit hasonlít az én sulim erre az egész történetre. Nekünk is rengeteg programunk volt, bár közel sem ennyi. De nekünk is voltak mindenféle hagyományőrző programok, amik évről évre megvoltak.
Jók voltak azok a gimis évek, még ha akkor nem is feltétlen gondoltam.
Renivel rengeteg dolog történik az évben, barátokat szerez, beilleszkedik egy közösségbe. Van amiben igazán jó, van amiben nagyon nem. Virág lesz a barátnője, akivel tényleg igazi barátnők, akik a semmiről is órákig tudnak beszélgetni. Milyen ismerős :)
Én nagyon bírtam a srácok többségét is, már akik igazán szerepeltek a történetben. Arnold a kedvencem, de én Dave-et is baromira bírtam benne, meg Ricsit. De ott van Cortez, Zsolti és a többiek. Mind szerethető figura. De én asszem Arnoldba lennék szerelmes :)
Kingát utálom benne, de persze gondolom ő ezért van :) Nem tudom egyébként létezik-e egy ilyen típusú 14 éves lány...
Reni szülei is nagyon jófejek, bírom a szövegeiket, meg ahogy Reni kifigurázza őket, hogy hogy akarják érteni és irányítani egy kamasz életét :)
Tetszik, hogy rengeteg könyv van megemlítve a könyvön belül, hiszen Reni kedvenc tárgya az irodalom, és imád olvasni. Azt is szeretem, hogy Virág meg tehetséges rajzos. Egyszer régen én is rajzoltam :) Azt is bírom, hogy rengeteg a zene beletéve, a sulirádión leadott számokkal tele van a könyv, és vicces mikor felismerek egyet egyet, vagy rákeresek youtube-on, és tényleg van olyan szám, bár sosem hallottam korábban.
A humora a könyvnek szintén nagyon állat. Egyszerűen fel-fel röhögtem olvasás közben. Aranyosak ezek a gimisek. Jó lenne megszerezni a következő részeket... a második még megvan, de egy ideig nem veszek könyvet, csökkenteni akarom a várólistámat... mármint amik a kisszobában várnak olvasásra :)
