péntek, szeptember 23, 2011

Abby Lee: Hol jár az eszem?

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

vasárnap, szeptember 18, 2011

Elizabeth Chandler: Akit egy angyal megcsókolt - Angyali szerelem 1.

Egy újabb sorozat első része. Nem sokat vártam tőle, mert annyira nem tudtam, hogy miről szól, éppen ezért kimondottan tetszett. Ivy és Tristan szerelméről szól az első rész. Nehezen indul a kapcsolatuk, majdnem nem is lesz belőle semmi, hogy aztán oly hamar véget is érjen. Tristan meghal, és angyal lesz belőle. Ivy korábban rendületlen hitt az angyalokban, ám Tristan halálával minden kiveszik belőle az angyalok iránt. Pedig Tristannak pont most kellene hogy higgyen bennük. Tristan szeretne üzenni Ivynak, hogy szereti még mindig, de közben meg meg kéne találnia a küldetését is. Nem egyszerű a földön túli élet sem, van mit tanulni, van mit megismerni. 

Ivy elkeseredett szomorúságát teljesen megértem. Tristan tehetetlenségét is. Olyan nehéz amikor vágyik az ember valakire, és elérhetetlen lesz számára. 

Szeretem az angyalos sztorikat, úgyhogy ez is tetszik. Kíváncsi vagyok hogy alakul. Mit hoz ki belőle az írónő. Meg szeretem a szép szerelmi történeteket. Az ember elhiszi tőlük, hogy létezik. Mondjuk ebből nem tudom hogy lesz happy end-es történet, de remélem valami jó jön ki a végén :) Remélem Ivy boldog lesz valaki mással, és pont olyan boldog, ha nem boldogabb, mint Tristannal, ha már így alakult. Ennek drukkolok. A mindent elsöprő szerelemnek ;)

A borító meg nagyon tetszik. Rózsa angyalszárnnyal...

hétfő, szeptember 12, 2011

Christine Nöstlinger: Szép kis család

Ez most nem szokványos, mert nagyon nem az én korosztályomnak való, de ez egy ifjúsági irodalom. 10 éves kor felett ajánlják :) Ott vagyok, nem? ;) Ez a nő rengeteg könyvet írt, és nagyon jó. Szerintem. Nagyon jó olvasni a gyerekek szemszögét is. Hogy mennyivel másabb dolgok foglalkoztatják őket, mint a felnőtteket. 

Van itt egy család, három gyerekkel. És apuka meglép a barátnőjéhez, és elválnak. A gyerekek az első percektől kezdve látnak dolgokat, észrevesznek dolgokat, mert nem hülyék. És milyen jól alkalmazkodnak annak ellenére, hogy ők is meg vannak bántva időnként, hogy nem figyelnek rájuk, hogy felforgatják az életüket. De mégis tudnak pozitívan hozzáállni mindenhez. Megszeretik az új barátnőt, beilleszkednek, elfogadják az új feltételeket így vagy úgy. 

És a végére talán mindenki meg is találja a helyét, és talán mégiscsak egy szép család lesz belőlük. Én ajánlom a gyerekeknek. Tanulságos. De talán még nekem is, mint felnőttnek.

A borító nem rossz. Szeretem az ilyen rajzos képeket. Karli a kedvencem, talán mert ő a lány a családban, és vicces ahogy szerelmes :)

vasárnap, szeptember 11, 2011

Jodi Picoult: A nővérem húga

Ez a nő annyira tud írni, hogy hihetetlen. Tudom, teljesen ugyanolyan stílusra írja meg a történeteit. Mármint értem hogy formailag. Mindig x darab szereplő szemén át nézzük a történetet, hol egyik, hol másik ember viszi tovább az eseményeket. És én ezt nagyon szeretem benne. Szeretem, hogy mindenkinek a szemszögéből láthatjuk a helyzetet. Annyira jól kidolgozottak a karakterei mindig. Teljesen azonosulni tudok bármelyikükkel. Ez a szép ezekben a könyvekben. A másik szépsége abban rejlik, hogy a témái mindig nagyon durvák, nagyon fontosak, és nagyon nehezek. 

Sejtettem, hogy ez lesz, de bőgtem a végén, mint mindig a könyvein. És mégcsak nem is erre számítottam. Pedig általában tudni szoktam mi a vége. De most valahogy jobban magával ragadott a történet, minthogy ráértem volna találgatni mi lesz a vége. 

Talán sokaknak hiányzik Kate szemszöge. Akit csak ugye a többieken keresztül ismerhetünk meg. De szerintem ez így volt jó. Kate a beteg, a leukémiás lány. Aki 2 éves kora óta 14 éve küzd ezzel a betegséggel. Sok ilyen történet van, rettenetes lehet végigcsinálniuk ezt az egészet, a fájdalmakkal, a kórházzal, azzal, hogy nincs rendes élete. De mégis mennyivel érdekesebb volt a szülők, a testvérek, az ügyvédek szemszögéből figyelni mindezt.
Igazándiból mindenkit megértettem. Megértettem, hogy a szülők nem azért vállalták Annát, hogy örökké donorként éljen Kate mellett. Az első cél csak a köldökzsinórban lévő őssejtek miatt volt. A többi dolog csak adta magát, abban a küzdelemben, hogy nem tudtak Kateről lemondani. 
A sok konfliktus, minden ellenére, ezek a testéverek nagyon szerették egymást. Jesse, aki nehezen éli meg, hogy ő nem tud Kate-en segíteni, Anna aki nem csak testvére de egyben barátnője is Katenek. 

Két dolog viszont tanulságos volt, hogy mennyire ne akarjuk mások helyett dönteni, és nem biztos hogy azzal segítünk valakin, ha nem mondunk el neki valamit időben. Mert igenis meg kell adni mindenkinek a lehetőséget, hogy ő döntsön a sorsa felől, ne pedig feltételezzünk valamit hogy hogy döntene a másik, és aszerint cselekedni. Meg hogy valamit elhallgatni, mert azt hisszük azzal valakinek nagy fájdalmat okozunk. Nem biztos, hogy ezt helyes mindig eldöntenünk. Mert néha rosszabb ha hagyjuk, hogy valaki rossz következtetést vonjon le a történetekből.
Hát igen, én az örök megbeszélő típus vagyok, gondolom azért érzem így.

Nagyon jó ez a könyv, nagyon jól felépített, nagyon megértem az anyát, az apát, a testvéreket. És a legszebb szép Kate egyik mondata volt, ami arról szólt, hogy bármennyi időt is töltünk együtt ezen a világon, az érje meg, úgy tudjunk másokra gondolni, hogy egy percét se bánjuk, ez lenne a jó. Kate a sok rettenet ellenére is, úgy beszél a végén az anyjával, hogy mindezek ellenére minden megérte, és nagyon jó, hogy egymásnak voltak. 

A borító nekem nagyon bejön, tökéletesen szemlélteti Anna és Kate kapcsolatát, ami az egész könyv lényegét alkotja.

Meg kellene nézni a belőle készült filmet is,amit készítettek belőle.

hétfő, szeptember 05, 2011

Charlaine Harris: Holtak klubja - True Blood 3.

Igen, igen, ez egy nagyon jó vámpíros sorozat :) Csak régen elakadtam a második résznél. Pedig itt tornyosul a polcomon a 8. részig a sorozat Dóra jóvoltából... És szeretem ezt a sorozatot, csak mindig akadt valami más. Ezt a könyvet már ugye filmen is láttam de azért mindig kicsit más a film, mint a könyv. Régen láttam a filmet is, így igazán kikapcsolódás volt olvasni.

Egyszerűen a stílusa valahogy olyan könnyed, és mindig annyira olvastatja magát. Szombat este kezdtem, akkor talán ha a 30. oldalig jutottam, és ma munkából hazajövet kiolvastam végül. Pedig röpke 333 oldal :)

Ebben részben Bill eltűnik, állítólag üzleti ügyben, de közben valami régi nőjéhez lép meg. Eric segítséget kér Sookietól, hogy előkerítsék Billt. Sookie megismerkedik Alcide-dal a vérfarkassal, akivel együtt mennek Bill után. Sookira persze minden pasi rá van kattanva :-D Csábító egy szőkeség. Mindenféle bajba keverednek, olyanba is ami látszólag oda sem tartozik, de mégis megkavarja az egészet. 
Sookiet ismét rengeteg fizikai sérülés éri, csoda, hogy még él. Persze lelki is. Én igazán nem tudtam sose nagy szerelemnek képzelni azt ami közte és Bill között van. Vajon azért vonzódik annyira más pasikhoz is, hogy majdnem talán lesz velük valami?

Szeretem különben Sookie gondolatait, pont olyanok, amilyeneket az ember gondol, ahogy magában beszél. Jót mosolyogtam azon, mikor a könyvet olvasta, és a sztorit kicsit rápasszintotta az életére. Én is ezt szoktam csinálni. 

Ha nem is egy huzamban, de nekiállok olvasni őket. 
Hm, nekem Eric kéne :-D

szombat, szeptember 03, 2011

Susan Elizabeth Phillips: Apafogó

Meg kell állapítsam, hogy én is tényleg szeretem SEP-et. Mégha nem is szépirodalom, és néha nagyon rózsaszín, de attól még jó. Ez a könyve jobb volt, mint a korábbi. Nem hiába dicsérte Klaudia is. A borítója viszont ennek a könyvnek olyan kritikán aluli, hogy ha Klaudia nem szeretné ezeket a könyveket tán sosem vettem volna egyet sem a kezembe. Komolyan vajon versenyeztették a legrondább borítóért?

De itt a borítóval kezdem, holott nagyon jó kis könyv volt ez. Dr. Jane Darlington fizikaprofesszor 34 évesen rájön, hogy mi hiányzik az életéből, a gyerek. De ő szimplán csak anya akar lenni, férjet nem akar. És mivel zseni, nem is akármilyen férjet szeretne magának. Elvárásainak megfelelően választ, ám azzal nem számol, hogy mi van ha tervére fény derül. Szerintem nincs nagyobb gonoszság, amit egy nő csinálhat, mint hogy titkon teherbe ejteti magát. Még akkor sem ha az adott pasi mondjuk tuti nem akar gyereket, vagy elkötelezettséget vagy bármit. Akkor sem szeretem, ha így akarnak valakik férjet fogni, akkor sem ha csak magukra gondolnak. Nem azt mondom, hogy baja lesz egy gyereknek, ha egy szülő egyedül neveli, de azért azon is el kell gondolkodni, hogy tényleg meg akarja-e valaki fosztani a gyerekét a két szülőjétől. Na mindegy is. A bonyodalom abból jön, hogy Jane terhes lesz, és a kiválasztott apa, Cal nem hagyja szó nélkül a dolgot. Ismét az NFL berkeiben járunk, újabb játékosukkal ismerkedhetünk meg. Szerettem a párbeszédeket, akkorákat tudtam rajta röhögni, nagyon jó volt az okostojás Jane és Cal dumái. De nagyon szerettem Cal családját is, Annie-t, Lynn-t, Jimet, Ethan-t, és az elmaradhatatlan Kevin Tuckert, akiről a Törékeny szív című SEP könyvben olvashatunk. Ezt még nem olvastam, de meg kell majd szereznem. Néha persze nagyon csöpögős a sztori, nem tudom pasik tudnak-e ennyire odalenni egy nőért. Valamiért erről mostanában vannak kétségeim ;) Jó volt nagyon, igazi könnyed kikapcsolódás. A vége is aranyos volt, tetszett a jövő összefoglalója.

Megkerestem kivételesen az amazonon, hogy milyen borítója lehetett angolul. De ott is befigyel ugyanez, csak valamiért sárga árnyalatossal. A másik amit találtam róla az egy fokkal jobb.