Érdekes egy könyv volt. De határozottan úgy kell olvasni, hogy semmiféle elvárásod nincs a könyvvel kapcsolatban. Nagyon filozofikus. Nagyon elgondolkodtató. És még azt sem mondom, hogy kell hogy higgy Istenben, Jézusban, és a Szentlélekben hozzá. Hogy vajon megtörtént-e vagy sem, azt mindenki maga dönti el, de a gondolatisága nagyon fontos. És szerintem bárkit meg tud változtatni ez a könyv.
Ami nekem különösen tetszett benne, hogy voltak gondolatok, amikkel én valahogy mindig is így voltam. Például a kapcsolatok alaptermészetével kapcsolatban. Mindig nyitott voltam mindenki felé. Képes vagyok szinte bárkit megszeretni, megkedvelni. Mindig látok valakiben valami jót, amiért jó, amiért érdemes szeretni. Nem szeretek egy történésből ítélkezni. És ha még valaki csinál valami rosszat is, vagy számomra nem tetszőt, akkor is bele tudom élni magam, hogy miért teszi, és nem tudok haragudni rá. Mert meg tudom érteni, hogy miért tette. Nem igazán szoktam ítélkezni sem. Lehet hogy van véleményem, de alapvetően bármilyen döntést is hoz valaki, mindig bele tudom élni magam, hogy miért is teszi. Mert a jó meg a rossz nem egyértelműen mérhető. Van hogy valamiről azt hiszik, hogy jól döntöttünk, aztán idővel kiderül, hogy mégsem. Van ami rossznak tűnik, és talán később kiderül, hogy nem is volt az olyan rossz. Mindig szeretek mindenkivel mindent megbeszélni pont ezért, hogy tisztán lássak.
Mindenkinek van egy Nagy Szomorúság az életében. Vagy ilyen vagy olyan. Van akinek ez brutálisabb, mint a másiknak. De biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van valami. Amin nehéz túljutni. Amikor nem találsz kapaszkodót. Szerintem ez a könyv ad ebben nagy segítséget. Hogy meg tudj bocsátani, hogy ne ítélkezz, hogy higgy a szeretetben, ne haragudjunk, ne féljünk, mert ez utóbbi kettő felemészt végül.
A borítója is kedvenceim közé tartozik.
