A Vámpírnaplók első része.
Nem volt rossz, kis rövid, még én is gyorsan végeztem vele. Ahhoz képest hogy mennyit van időm olvasni.
Adott egy gimis csajszi, Elena, és két pasi, Stefan és Damon. Akik persze mi mások lennének, mint vámpírok.
Elenával elég nehéz volt azonosulni. Szép lány, az iskola szépe, mindennek a közepe. Ki is használja ezt. Kis üresfejűnek éreztem, bármit is mondott.
Stefan az idegen, az új a városban. Damon a testvére.
Juj, mennyire Twilight szaga van, és gondolom ráadásul ez volt előbb. Miért mindig gimisek találkoznak vámpírokkal?! Na mindegy, itt persze sokkal több a titokzatosság, megfoghatatlan dolog. Nem jók a vámpírok, bár itt is akadnak jobbak ;) A következő részekben még biztos ezer meg egy dolog kiderül róluk.
Rettenet bénák voltak az ismerkedési próbálkozások, bár lehet, hogy 17 évesen én is ilyen voltam?!
Amit viszont ez a sorozat első könyve nem adott át, az a szerelem. Nem éreztem át, nem éreztem semmit. Talán Elena személye miatt, el sem hittem, hogy szerethet valakit. Meg nem is értem miért szereti. A pasik meg... mert hasonlít valakire. Nagyszerű. Remélem én nem hasonlítok senkire, és nem csak azért van velem a Zuram :-D
Itt van nálam a következő 3 része, úgyhogy majd szép lassan haladok velük tovább :) Szóval jó volt azért, olvastatta magát, várta az ember, hogy mi lesz. És kíváncsi vagyok hova visz a történet.
Én teljesen oda vagyok ezért a könyvért. Minden minden tetszett benne. A jövő, a politika, a vallások, az emberek.
A narancssárga fű a kék virágokkal :)
A történet valamikor a távoli jövőben játszódik, amikor már az űr is gyarmatosítva van. Három szereplőn keresztül követjük a történeteket. Egyfelől ott vannak a kaveniek, a saját kultúrájukkal, vallásukkal, szokásaikkal, ami merev, de ugyanakkor sok sok része nekem mégis tetszetős. Tetszik, hogy nagy családokként együtt laknak, hogy vannak közös szertartásaik, szokásai, rituáléik. Ők mást esznek, az elérhető életkoruk ennek megfelelően jóval magasabb, kb 140 év. Míg a külsősök - nem kaveniek - megmaradtak a mai embernél, vagyis kb 80 évet élnek. Aztán vannak a külsősök, akiket a kaveniek semmilyen formán nem engednek saját közösségükbe, sem bejönni nem lehet, sem visszajönni nem lehet.
Yaan, és Giin egy kaveni nagy családban élnek. Giin mazdra, kb 40 éves, Yaan pedig a fiatal unokaöccse, 17 éves. Giin elkötelezett kaveni, hisz abban ahogy élnek. Yaan pedig lázad az egész életformájuk ellen. Nem tudja elfogadni a szabályaikat. Ebben nagy szerepet játszik az apja, aki már durva szigorral neveli őket. Nem segít neki az sem, hogy apja, és Giin rivalizálnak egymással.
Giin safirként dolgozik, próbálja a kiszakadtak ügyeit előrébb vinni. Kiszakadtak azok a kaveni gyerekek (felnőttek), akik otthagyják családjukat, és külsősökké válnak. A családok szabály szerint akkor sem fogadják vissza őket, ha már megbánták döntésüket.
Judy pedig egy külsős kislány, akit anyja állami gondozásba ad, lemond a gyerekről. Judy egy 12 éves fiatal lány, aki próbálja megtalálni egyedül a helyét a világban.
A könyv fordulatos, sok szereplős, de mégis követhető. Tetszik az egész mindenestől.
Balesetek, halálok, döntések, változások, politika, árulás, harc, minden van benne. Az írónő hihetetlen tájékozott, tökéletes minden ahogy ír. Egyszerűen oda vagyok érte. Még jó, hogy nincs pénzem megvenni a következő részt, mert már rohannék is :-D Persze lehet, hogy így sem fogom kibírni :-D
Egyébként az írónő igazi neve Görgey Etelka, teológus-lelkész és minden más egyben.
Már sokadik könyves blogon olvasom ezt a játékot, ahol írni kell arról, hogy mi jut eszedbe 5 megadott szóról. Teljesen meg vagyok döbbenve, hogy az e-book-ról mindenkinek a szemégés és hasonlók jutnak eszükbe. Láttak már vajon e-bookot olvasót?! Pont az a lényege, hogy nem olyan, mint a számítógép, nem világít a háttér, hanem pontosan úgy néz ki, mint egy papírlap. Szerintem nagyon jó dolog, van nekünk is egy. Egyetlen gondom van nekem csak vele, hogy akkor minden családtagnak kell. Mert egyszerre két ember, csak két e-book olvasóval tud könyvet olvasni.
Egy este kellett hozzá, hogy ezt elolvassam. Igaz hosszú este volt. A melóhelyen voltak történések, én generáltam persze őket. De ez kicsit pörgette az agyam, állandóan mentek körbe körbe a gondolataim, úgyhogy kellett valami nem túl hosszú, valami nem túl komoly. Aztán azt nem mondanám, hogy nem lett komoly.
Hiába egy 14 éves lányról szólt, minden részét átéreztem. És tényleg ijesztő volt az egész. Avalon iskolát vált 14 évesen, vidékről a városba költöznek, és a beilleszkedés nem megy neki. Már az első nap balul sikerül. És pár nap alatt hihetetlen mértékben eldurvul a dolog, telefonon, emailben zaklatják, hazugságokat terjesztenek róla, blogokba raknak róla minden információt.
Teljesen átéreztem, hogy kiborul, hogy mániákusan olvasni akarja mit írtak róla, hátha rájön kik azok. Végig azon jár az agya, hogy mi a baj vele, miért teszik ezt vele, csúnya, buta, netán túl okos, tele van rossz tulajdonságokkal, miért teszik ezt vele.
Nagyon tetszett, hogy a szülei látják, hogy valami gond van, figyelik egyfolytában, próbálják rávenni, hogy beszéljen. De nem megy, a félelem félelmet szül, attól tart ha beszél, akkor még rosszabb lesz minden.
És persze egyből a saját gyerekeim jutottak eszembe. Vajon ott tartunk már mi is, hogy ilyen simán megtörténhet? Tényleg képesek ennyi aljas gonoszságra a gyerekeink? Mi állítja meg őket? Van egyáltalán valami amivel véget lehet neki vetni?
Hogy tudunk szülőként segíteni? Mi van ha a gyerekünk nem beszél? Mi van, ha beszél, de nem akarja, hogy segítsünk? Mi van ha rosszul segítünk? Remélem sosem kell ilyeneken gondolkodnom, nem kerülnek a gyerekeim ilyen szituációba.
Nagyon olvastatta magát, nem bírtam letenni, és nagyon tanulságos volt. Szerettem Avalont, ahogy viselkedett, szerettem és megértettem Marshallt.
(Azért halkan megsúgom, én sejtettem az elejétől kezdve, hogy ki áll az egész mögött, de csak az utolsó pillanatban vált tényleg egyértelművé.)
Jobb ha semmi részletet nem mondok erről a könyvről :) Annyira tetszett, hogy nem is tudom szavakban kifejezni igazán. Tuti biztos, hogy még elő fogom venni párszor. Olyan tökéletesen megfogalmazta, amit hiszek a világról, emberekről, kapcsolatokról. Ez egy igaz történet, egy rabbiról, egy lelkipásztorról, meg egy íróról. Én nem is tudom hogy ez a Mitch Albom hogy tudta így megírni ezt a könyvet, vajon jegyzetelt folyton, magnóra vette, hogy olyan pontosan tudott megfogalmazni mindent.
Legszívesebben írné egy halom dolgot, de mindazt túlzásnak érzem egy ilyen publikus blogon, ezért nem teszem :)
De mindenkinek ajánlom, nagyon sok szép dolog van benne, elgondolkoztató, nevettető.
Meg kell majd néznem, hogy miket írt még ez az ember, kíváncsi vagyok nagyon rá.
