péntek, május 28, 2010

Anna Godbersen: Luxe girl

Nem tudom megmagyarázni miért, de nekem nagyon tetszett ez a könyv. Totál elvarázsolt az 1899-es évek beli esményekkel, élettel, ruhákkal. Sok benne a leírás, mégis élveztem minden sorát, elképzeltem az egészet, láttam magam előtt a ruhákat. 
A történet nem egy nagy történet, nagyjából kitalálható, mégis izgultam rajta végig :) Tudom, gáz vagyok. Annyiszor gondoltam arra, hogy milyen lehetett úgy élni, ahogy akkoriban éltek, akár szegénynek, akár gazdagnak. De persze nem cserélnék velük, némely dologban borzalmas életük volt. 
Voltak részek amin fel-felnevettem! Szórakoztatóak voltak főleg a fejezetek előtti kis részletek az Útmutató úrihölgyeknek, Hogyan neveljünk erényes fiatal hölgyeket?, Úriházaknál szolgáló alkalmazottak részére írt, stb. remekművekből.

A történet főszereplője Elizabeth Holland, egy úri családból származó lány, akit férjez akar adni édesanyja minél előbb. Akad itt mindenféle gonosz barátnő, gyűlölködő cselédlány, lánytestvér, rosszfiú, jófiú, barátok, alkalmazottak. A férjjelölt meg is van, viszont ahogy az már van egy ilyen történetben, mindenki másba szerelmes, mindenki mást akar, de kezeik meg vannak kötve. A világuk tele kötelezettségekkel, viselkedési normákkal, amiket be kell tartani, nem lehet akármit, akárhol csinálni.

Mondjuk azért az meglepett, hogy 16-18 éves lány létükre milyen bátran leléphettek otthonról, az éjszaka leple alatt. Valahogy olyan felnőttesek voltak koruk ellenére. Vagy csak én voltam annak idején túl gyerekes?! Persze más világ is volt, nem volt annyi rossz az utcákon, éjszakákban, de azért mégis... hogy senkinek ne tűnjenek fel a dolgaik, olyan fura volt.

Várom nagyon hogy olvashassam a következő részt.
A borítóját imádom az egész sorozatnak! Talán az fogott meg elsőnek, imádom ezeket az óriási ruhákat! 

szombat, május 22, 2010

Melanie Gideon: Házasságom története

Nagyon aranyos kis könyv volt. Ugyan nem teljesen vidám, de olyan, amilyen az ember élete egy hétköznapon, vagy hétköznapokon :) 

Gondolom önéletrajzi a mű, mert a főszereplő Melanie Gideon, aki él kisfiával és férjével. 44 éves, és sok kérdést felvet, és sokat meg is válaszol magának. 

Például, hogy ennyi év után tudjuk-e még szerelemmel szeretni a párunkat? Halogatni kell-e mindent, hogy majd lesz alkalmas pillanat, vagy inkább élni a pillanatokkal? A gyerekünket el tudjuk-e engedni, hogyan, miként? Mennyi gyerek a pont ideális nekünk :)?

Nagyon aranyos kis könyv, sok humorral, néha fel-felröhögtem rajta :) A kedvecem a horkol a férjem rész volt :)