kedd, január 26, 2010

Gaarder Jostein: Tükör által homályosan

Nehéz olvasmány volt, és biztos, hogy még el fogom olvasni. Kell egyszer másodjára is. 
Cecilie egy kislány, aki beteg, ágyhoz van kötve. Egy nap megjelenik az ablakában egy különös szerzet, egy angyal, Ariel. Ettől kezdve sokat beszélgetnek, Ariel az emberi dolgokat szeretné megérteni, Cecilie az angyalokét. Nagyon tetszett, ahogy megpróbálták körülírni, milyen az egyik lét, és milyen a másik nem-lét :) 

Tudtam hogy a kislány végül nem lesz jobban, bíztam benne, még annak ellenére is, hogy tudtam, hogy ez másfajta könyv. Hiszen ez arról szól, hogy az emberi lélek is része az örökkévalóságnak, és erre hogyan és mi módon jön rá Cecilie.

"Mert most tükör által homályosan látunk,
akkor pedig színről-színre;
most töredékes az ismeretem,
akkor pedig úgy fogok ismerni,
ahogy engem is megismert az Isten.
(Pál első levele a korinthusiakhoz 13:12)"

hétfő, január 25, 2010

Bridget Asher: A férjem szeretői

Nem is sejtettem, hogy ez a könyv ennyire be fog jönni :)

Annyira tetszett ez a történet Lucy szemszögéből, érzelmein át, hogy teljesen beleéltem magam a történésekbe. Dühös voltam, amikor dühös volt, és megbocsátottam, mikor megbocsátott.
Nagyon nehéz dolgot kapott az élettől. Rájön, hogy megcsalja a férje, Artie, majd nem sokkal később kiderül, hogy halálos beteg. 
Teljesen érthetően viselkedik, haragszik, gyűlöl, hisz megbántották, megcsalták, nem is egy nővel. És ez még nem minden, sorra derülnek ki rémesebbnél rémesebb részletek. Mikor már kezdene megbarátkozni az egyik szituációval, jön valami, ami újból kiváltja belőle a dühöt. Lassan lassan azonban a férjet is megismerjük, a beszélgetéseiken keresztül, a régi nőkön keresztül. Első dühében, és részegségében ugyanis felhív egy pár nőt, akiknek műszakot ajánl a halálos ágy mellett. Hiszen milyen borzalmas dolog, hogy őt csalták meg, és mégis ő maradjon ott és ápolja az utolsó percekig. Aztán ebből mégiscsak sok jó kerekedik, összekovácsolódnak, összedolgoznak. 
És a férjet is megértjük, mégha nem is leszünk boldogok attól amilyen. És Lucy mégis valamilyen szintű megbocsátást ad. De azt hiszem, hogy sokat segített neki ebben az, ahogy számára jóra fordulnak a dolgok.


Sok nagyon fontos gondolat volt, amik emberiek, még ha fentről nézve nem tűnnek valami humánusnak.
Nagyon megragadott Lucy és Artie utolsó beszélgetése, amiben Artie elmondja, hogy tulajdonképpen nem tudta volna nem megcsalni többet, és nem azért, mert bántani szerette volna, hanem mert ő szereti a nőket. És nem a rossz értelemben, hogy csak felszedni őket, és eldobni, hanem tényleg fontosak voltak számára mint emberek.


Tetszett, nagyon tetszett :)

vasárnap, január 24, 2010

Anna Gavalda: Vigaszág

Már jó régen kiolvastam ezt a könyet, csak sosem volt elég időm rá, hogy írjak róla. Sok részletben jutottam a végére. Nem azért, mert nem tetszett :) Csak egyszerűen olyan jó volt, hogy néha félre kellett tennem, hogy ne legyen még vége. Nagyon jó a stílusa a könyvnek, és nagyon tetszettek benne a szereplők is. 
Tele volt tényleg olyan érzésekkel, viselkedésekkel, amiket teljesen át tudok érezni. 
Katenek a boldogtalansága, és boldogsága, ami rászakadta a sok gyerekkel. Akikre nem számított. Ahogy fel kellett adnia a korábbi életét, vágyait, terveit. Nekem is vannak ilyen érzéseim, sokszor. Pl most sem vagyok épp a toppon :(
Az is nagyon tetszett, hogy nem késő semmikor sem megtalálni a párodat, boldogságodat. Ugyanakkor el tudom képzelni milyen ijesztő lehet elsőre, és legszívesebben elszaladna tőle az ember félelmében, hogy mi van ha újabb csalódás következik majd ebből. 
A pasit is megértettem, hogy mennyire bele van temetkezve a munkába jobb híjján. Mennyire nehezen lép ő is ki a megszokott körforgásból még akkor is, ha kicsit sem jó neki.
Nagyon jók, voltak az építészeti leírások, mondjuk én kimondottan szeretem az ilyesmit. Ha lett volna Szegeden építészeti egyetem, akkor valószínűleg ma semmi közöm nem lenne a szoftverekhez :-D 
Nagyon tetszett Kate élethelyének a leírása. Bár nem vagyok egy nagy természetbarát, értem ez alatt, hogy nem rajongok az állatokért, a kertért, az ültetgetésért, de szinte már én is vágyat éreztem, és csodáltam, hogy milyen jó lehet ott élni :) 

Biztos, hogy fogok még olvasni az írónőtől, lenyűgözött a stílusa.