2010-es éves leltár

Összeszedtem csak a magam kedvéért, miket olvastam 2010-ben:

Hónap	Hányat olvastam	Mit
Január	3	Anna Gavalda - Vigaszág, Bridget Asher - A férjem szeretői, Gaarder Jostein: Tükör által homályosan
Februar	2	Jennifer Wiener: Jó az ágyban, Charlaine Harris: Inni és élni hagyni
Március	1	Sarah Dessen - Figyelj rám
Április	4	Emily Giffin - Zűr van babám!, Laurell K. Hamilton - Bűnös vágyak, Melissa Hill - Érted mindent!, Jodi Picoult - Tizenkilenc perc
Május	2	Melanie Gideon - Házasságom története, Anna Godbersen - Luxe girl
Június	4	Charlaine Harris: Élőhalottak Dallasban, Sebastian Barry: Egy eltitkolt élet, Kerstin Gier: Halálom után felbontandó, Garay Zsuzsanna: Találkozások
Július	2	Marian Keyes: Van valaki odaát?, Anna Gavalda: Kis kiruccanás
Augusztus	9	Catherine Alliott: Én, a férjem és ő, Jane Moore: Második feleségek klubja, Anna Gavalda: Szerettem őt, Jodi Picoult: Szívtől szívig, Guillaume Musso: Ott leszel?, Harlan Coben: Az erdő, Lynn Barber: Egy lányról, Jill Mansell: Miranda nagy tévedése, Jane Yolen: Csipkerózsa
Szeptember	4	L.J. Smith: Vámpírnaplók I., Raana Raas: Csodaidők I., Kate McCaffrey: Behálózva, Mitch Albom: Csak egy kis hit kell
Október	3	Katie Fforde: Száz boldog esküvőm, Christine Biernath: Gólyaregény, Christopher Moore: A leghülyébb angyal,
November	8	Jay Asher: 13 okom volt, Jeanniene Frost: Félúton a sírhoz, Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre, Daniel Glattauer: Hetedik hullám, Susan Elizabeth Phillips: Csak te kellesz!, Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről halálról, Anna Gavalda: 35 kiló remény, Mitch Albom: Még egy nap
December	4	Sarah Dessen: Tökéletes Anna Godbersen: Lux girl 2. Gil McNeil: A dívák nem kötnek J.R. Ward: Éjsötét szerető

45 könyvet olvastam el idén. Szerintem nem is olyan rossz azt hiszem. Ez majdnem heti 1 könyv, és munka, hímzés, család mellett ez jó eredmény. Én örülök személy szerint, hogy vannak a könyves blogok, sokkal többet olvasok azóta, és könnyebb válogatnom is, hogy mi tetszene, mi nem.

Megkezdett könyv is van éppen elég, legtöbben már a felénél legalább járok, kivéve a Csodaidőket, mert az karácsonyi ajándék volt, és még csak éppen hogy elkezdtem:

• Raana Raas: Csodaidők 2 - Kiszakadtak
• Donald McCraig: Rhett Butler
• Katherine Applegate: Zoe görbe utakon
• Domnica Radulescu: A trieszti gyors
• Charles Martin: Ahol a folyó véget ér
• Hamilton: A nevető holttest

Azt hittem több van megkezdve, de ez pozitív csalódás :-D

J.R. Ward: Éjsötét szerető

Ezt a könyvet már régóta terveztem elolvasni. Annyira sok helyen, sok jót olvastam róla, hogy muszáj volt megpróbálnom. Annak ellenére, hogy nem vagyok egy nagy vámpírrajongó mégis tök sok vámpíros könyvet olvastam. És örülök, hogy ezt elolvastam, mert tök más, mint a többi vámpíros. 

Nagy, hihetetlen szerelmek, sok szex, és verekedés :-D Asszem Klaudia is valahogy így foglalta össze. Jó volt, hogy ezek másmilyen vámpírok, hogy nem embervért isznak, és amellett, hogy erőszakosak, azért mintha mégis szorulna beléjük valami jó. 

Mindegyik szereplőt megkedveltem, kit ezért kit azért. Jó volt tényleg. Kell a következő része is!

A borítója nagyon tetszik, talán mert piros?! :-D 

Gil McNeil: A dívák nem kötnek

Ez a könyv véletlen pottyant a múltkor a kosaramba. Csak mert kötős :) És nagyon élveztem, hiszen a főszereplő csajszinak az élete megváltozik és egy fonalboltban köt ki. Fel akarja dobni az egész kötős világot, új, szép színekkel, és fajta fonalakkal. Aminek ugye mi is tanúi vagyunk mostanság, hogy nem csak bűnronda műszálas zöld létezik, hanem szépséges fonalak, selymek, pamutok, gyapjúk, mindenféle. 

A történet nagyon mindennapi, és semmi csodálatosan romantikus és váratlan nem történik benne. Mégis tetszett. Szerettem ahogy a gyerekeket "kritizálta", és tényleg ilyenek. Jót nevettem azon a részen, amikor a két gyereke fent az emeleten mást sem csinálnak, mint egymásnak kiabálják, hogy hülye, buzi, mitudomén. És ugye most szúrták le a gyerekemet, hogy vigyem kivizsgálásra, mert csúnya szavakat hajtogat. Az én gyerekem is mindjárt 6 éves, a könyvben szereplők is 5 meg 6 évesek voltak. Szóval,  na mindegy ez más lapra tartozik. De csomó mindenen röhögtem, főleg a gyerekekkel kapcsolatos dolgokon, mintha saját magamat hallottam volna, akár szóban akár gondolatokban.

Azért örültem volna ha valami romantikus vége is lesz, de az egy teljesen hétköznapi szál volt, amiből pont az sült ki, amit sejtetett is. Vagyis olyan volt minden benne, mint maga az élet. Mindenféle nehézségével, és örömével.

Ami szintén tetszett, hogy annyira kihozta, hogy mennyivel hangulatosabb, emberközelibb egy kisebb városban élni, mint egy lélektelen nagy tömegnyomorban. Hogy én hogy utálom Budapestet, ilyenkor mindig rám nehezedik az érzés, hogy kicsi helyen kéne lakni, ami meg is van, és ott is kéne dolgozni. Jó lenne...

Na mindegy, szóval a könyvben van egy Köss és nyafogj kör :) ahol hetente összegyűlnek a lányok, asszonyok kötni. Annyira jó! Bárcsak lenne ilyen a közelemben! És a könyvben szereplő minták McNeil weboldalán is megtalálhatók. Ha minden igaz, készül a könyv folytatása is, kíváncsian várom. Élvezetes olvasmány volt.

Borító nagyon tetszik! Csábítóak azok a fonalgombócok! :)

Anna Godbersen: Lux Girl 2. - Pletykák

Most nézem, hogy majdnem egy éve, hogy az első részét elolvastam. Valahogy sikerült elkavarnom a könyvet, a napokban akadtam rá. Gyorsan el is olvastam.

A történet tovább folytatódik, ezúttal Elizabeth húga a középpontban, aki Henry után vágyik. Hol egymásra találnak, hol szétmennek. Penelope továbbra is unszimpatikus, gonosz kis nő, Linával karöltve. 

Tudtam, hogy mi fog történni, egy bizonyos szereplővel, mert olvastam már valamelyik könyves blogban, de még az utolsó 10 oldalban sem akart megtörténni, aztán csak megtörtént. Kissé fura volt nekem ez a megoldás, nem igazán értettem, hogy miért kellett a csajszinak menekülőre fogni... na mindegy. Azért kár, hogy ezt a megoldást választotta az írónő.

A ruhák továbbra is elbűvöltek, a sorokat olvasva megint és megint magam előtt láttam őket. A történet továbbra sem egy nehezen követhető, de pontosan beleillik abba a világba, és beletanulunk, hogy mikor mit és hogy szabadott annak idején ezeknek a hölgyeknek, vagy uraknak.

Borító továbbra is nagy kedvenc. Ilyen ruha kéne nekem is :)

Kedvencek - játék

Laura hívott játszani. Nem tudom meg tudom-e ezeket értelmesen válaszolni, de valamit írok :)

01 – A múlt év legjobb könyve: Mármint 2009? És hogy abban az évben adták ki a magyar verziót? Na hát ez az amit nem fogok tudni, hát a csuda tudja egyáltalán hogy melyik könyv pontosan melyik évből való... na de akkor kezdtem a Twilight őrületemmel :) Az biztos 2009, legyen az :)

02 – Több, mint 3 alkalommal olvastad: Nem hiszem hogy volt ilyen. Max kétszer olvastam bizonyos könyveket, mint Szabó Magda Abigélje, vagy a Születésnap, vagy az Álarcosbál. 2x olvastam a Twilight-ot, kétszer olvastam majdnem mindegyik Harry Potter részt.

03 – Kedvenc könyvsorozat: Akkor legyen a legyen a legyen a Twilight? :) (Stephenie Meyer)

04 – A sorozat kedvenc része: Stephenie Meyer: Napfogyatkozás

05 – Boldog leszel ettől a könyvtől: Jane Austen: Büszkeség és balítélet

06 – Szomorúvá tesz: Jane Yolen: Csipkerózsa

07 – Leginkább alulértékelt könyv: Nem tudom...

08 – Túlértékelt könyv: Coelho könyvei, bár ezt most így többesszámban elég rossz leírnom, mivel egyet olvastam csak tőle, de az több mint nem tetszett.

09 – Amiről azt hitted nem fogod szeretni, de végül mégis (és még mennyire...): Amiről azt hiszem, hogy nem fogom szeretni, azt általában nem olvasom el, sem nem veszem kezembe, sem nem veszem meg, sem nem kérem kölcsön, sem nem kölcsönzöm ki könyvtárból... szóval nem tudom. Semmi ilyesmi nem jut az eszembe.

10 – Kedvenc klasszikus: Bulgakov: Mester és Margarita, Jókai regények, Jane Austenek, Orwell

11 – Ami nagyon nem tetszett: Nem lehet múlt idő, mert még nem olvastam ki, de az Anita Blakes sorozat második része nekem túl durva... gyerekeket beleznek ki, vudu papnők lelket tárolnak rothadó testekben, meg ilyenek... hát ez nekem enyhén sokk... még akkor is ha nincsenek is ghoulok meg vámpírok, meg élőhalottak... azért ha kiolvasom még meglátjuk... hátha megváltozik valami...

12 – Amit valaha szerettél, de most már nem: Nem hiszem, hogy van ilyen, még a gyerekkori könyveim közül is volt, amit újraolvastam.

13 – Kedvenc író: Jókai Anna, Stephen King, Jane Austen, Mitch Albom, Anna Gavalda, Görgey Etelka, Jodi Picoult, Sarah Dessen, és tuti tudnék még párat sorolni...bár gyanítom egyet kellett volna. De ha nincs csak egy?!

14 – Kedvenc könyv az írótól: Jókai Annát írtam elsőnek, így tőle a Napok, bár ha a következő kérdések erre vonatkoznak, akkor talán nem olyan jó ötlet ez a könyv :) Mert hát mondjuk leginkább a főszereplőről szól a könyv :) De lehet, hogy csak mondok karaktereket kedvenc könyveimből, végülis senki nem írta, hogy melyikre vonatkozik :)

15 – Kedvenc férfi karakter: Hát Edward! Ki más ;) :-D (Stephenie Meyer: Alkonyat és a többi)

16 – Kedvenc női karakter: Újra kéne olvasnom az az igazság, mert nagyon régen olvastam, és amit mostanában olvasok az általában negatív róla, de én Scarlett O'Harát szerettem nagyon. Meg kéne néznem felnőtt fejjel hogy tetszik.

17 – Kedvenc idézet a könyvből: Nem szoktam idézgetni sehonnan. Mert az valahogy engem zavar, hogy kiragadok egy részt egy könyvből, ami max annak mond valamit, aki olvasta.

18 – Csalódtál benne: Musso: Ott leszel? Sokkal sokkal jobbnak gondoltam.

19 – Legjobb adaptáció: Büszkeség és balítélet, a hosszú változata, a régi Colin Firth-szel.

20 – Kedvenc romantikus: Stephenie Meyer: Twilight - mert szerintem ez romantikus nem vámpíros :) Meg természetesen a Büszkeség és balítélet.

21 – Gyerekkori kedvenc: Tutsek Anna Cilike sorozata, Francine Pascal Az édesvölgyi suli szerelmes ikrei sorozat. Miket nem olvastam :) Persze komolyakat is olvastam, gimiben a Leon Uris könyveket faltam, kedvencem volt a Meghalsz, tengerész! De az már annyira nem gyerek, nem?

22 – Kedvenc saját könyved: Jókai Anna: Napok, még dedikálta is nekem Jókai Anna.

23 – Régóta el akarod olvasni, de még mindig nem került sorra: J. R. Ward FTT sorozat első részét mindenképpen, mert olyan sokan szeretik, muszáj megtudnom, hogy én hova tartozok.

24 - A könyv, amit bárcsak többen olvasnának: Raana Raas: Csodaidők. Ebből kifolyólag nagyon várom hogy majd valamikor olvassam a többi részét is.

25 - A karakter, akivel leginkább tudsz azonosulni: Bella Swan (Stephenie Meyer: Twilight) :) De csalódás leszek ezzel mindenkinek :-D

26 - A könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásodat valamiben: iha, nem tudom, hogy van-e ilyen... nem jut eszembe semmi...

27 – Legmeglepőbb befejezés vagy csavar a történetben: Nézegettem, hogy miket olvastam mostanában... annyira nem tudnak engem meglepni... általában mindig kitalálom a dolgokat... Annyira elvont dolgokat meg nem olvasok...

28 – Kedvenc könyvcím: Csodaidők

29 – Mindenki utálta, kivéve te: Nem tudom. Ki az a mindenki?!

30 – Abszolút kedvenc könyv: Csodaidők I.

Hm, játszani hívom Klaudiát, Mónikát meg Dórát, hátha van kedvük írni róla :)

Sarah Dessen: Tökéletes

Ismét egy Dessen könyv. Tudom, hogy ifjúsági irodalom, de én mégis imádom nem tehetek róla. Azt hiszem nem is a 17 évesek maguk vonzanak a történetben, hanem a szülők, ahogy kezelik, ahogy nem kezelik a helyzeteket. Talán pont ezért érdekel, mert nekem is vannak gyerekeim, és majd meglátjuk én hol szúrom el a dolgokat ;)

Azt hiszem ez eddig a legkedvesebb Dessen könyvem. Ez már igazán jól meg van írva. 

A főszereplő Macy, aki azért jár leginkább Jasonnal, mert tökéletes. És mert ő is az szeretne lenni. De vajon Jason tényleg tökéletes? Egyáltalán nem biztos, sőt talán épp Macynek nem az. 

Macy a nyáron a könyvtárban dolgozik, de egy véletlen folytán megismerkedik a Wish partiszervízzel, ahol mindegyik ember olyan igazi emberi :) Egyik így lökött a másik úgy. De legalább érző emberi lények. 

Macy cipeli magával múltja egy darabkáját, amit látszólag anyja kedvéért fel is dolgozott. De azért persze nem tökéletes a feldolgozás. Macy anyja szintén nem boldogul, bár ő is úgy csinál, vagy legalábbis egy másik utat választott erre.

Ebben a könyvben az tetszett, hogy nem csak Macy problémája, anyukája meg nem értése volt kiemelve, kidolgozva, hanem igenis az anyuka alakja, és hozzáállása is végülis teljesen érthető, logikus volt az ő szemszögéből. Nem csak azt éreztem, hogy basszus, vedd már észre, hogy mi a lányod baja, hanem azt is, hogy neki is igenis volt baja, ami miatt így kezelte a helyzetet.

Nem bírtam lerakni a könyvet, egyszerűen másfél nap alatt kiolvastam. Pedig nem egy vékony könyv. Remélem ír még sok sok könyvet ez a nő, és hiába vagyok dupla ilyen idős, nekem nagyon bejönnek a történetei :)

Mitch Albom: Még egy nap

Én bele vagyok szeretve ebbe az íróba. Egyszerűen jól ír, úgy hogy nem tudom abbahagyni az olvasást. Másrészt az tetszik benne nagyon, hogy igazándiból sosem kitaláltak a történetei. Igaz történeteket mondd el, ezáltal válik még inkább érdekessé számomra egy egy ember élete. Hiszen olyan dolgokat örökít meg, amikkel valamit mondani, üzenni szeretne számunkra.

Ez a történet is egy nagyon fontos történet. Egy plusz találkozás egy édesanyával. Még egy nap. És a könyv mindent felölel. Egy anya fia kapcsolatot, mindent ami meghatározta. Mindent amit egy gyerek tesz, mindent amit egy jó anya tesz. Egy anya hányszor menti meg gyerekét, míg egy gyerek hányszor árulja el az anyát, mert ciki, mert mérges, mert haragszik, mert olyan amilyen. És mégis szeretjük egymást. 

Chick élete kisodródik, öngyilkos akar lenni. Csúnya balesetet szenved, melyből édesanyja tereli vissza. Egy lehetőség, mellyel rendbe teheti a kisiklott életet. Nem mindenkinek adatik meg, de elgondolkoztató, hogy úgy éljük, hogy ne bánjuk, mikor mennünk kell.

Szép. Szomorú. Csodálatos. Varázslatos. Tetszett!

Anna Gavalda: 35 kiló remény

Ma buszoznom kellett melóba. Sok szajré mellé csak kicsi könyv fért, lekaptam a polcról a 35 kiló reményt. Ismét nagyon tetszett. Csak annyira rövid! Mikor ír megint egy jó hosszút, hogy sokáig lehessen élvezni!

Adott a főszereplő 13 éves srác, Gregorie. Nem megy neki a tanulás. De annál jobb az építős, szerelős, faragós, összeállítós dolgokban.
Annyira furcsa, hogy miért van az, hogy annyira sokat elvárunk a gyerekeinktől. Tudunk ettől jobb szülők lenni? Vajon én is ezt fogom csinálni?
Miért baj az ha az ember gyereke nem matek zseni, ha nem megy neki a tanulás. Ha másban viszont jó? Olyan nagy baj az, ha nem megy neki a suli? Miért hiszik azt a szülők, hogy csak direkt elhagyja magát a gyerek, hogy csak az ő bosszantásukra nem akarja csinálni a tanulást? És mi van ha tényleg igazuk van? Akkora nagy baj?

Remélem én észre fogom venni a gyerekeimnél, hogy mit szeretnének, mi jön be nekik, és megpróbálni segíteni nekik, hogy ne kínszenvedés legyen valaminek a tanulása, vagy elvégzése.

Nagypapa és kis srác. Komoly kapcsolat. Erős kapocs. A hasonlóság. És a küzdeni akarás mindkettőben.

Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről és halálról

Ez a fickó tud írni. Meg tud írni komoly dolgokat annyira jól. 
Aki szeret elmélkedni az élet dolgairól, annak melegen szeretettel ajánlom!

Halál
Félelem
Öregedés
Pénzsóvárság
Házasság
Gyerekvállalás
Társadalom
Megbocsátás
Tartalmas élet

Susan Elizabeth Phillips: Csak te kellesz!

Nagyon gyorsan kiolvastam ezt :) Pedig nem egy irodalmi mű :-D De nagyon olvastatta magát a történet. Izgalmas szerelmi szál, amerikai foci, üzlet, testvérek, bosszú, minden.

A történet főszereplője Phoebe, aki csodás külseje ellenére is teljesen bizonytalan férfikapcsolataiban. A külső azonban megbélyegzi, az emberek másnak gondolják, mint ami. Pedig okos, nagyszerű színész ;) és érzékeny. Az ő alakja nekem nagyon megformált volt, akár én is lehettem volna, mármint hogy teljesen hihetőek voltak az érzései, veszekedései, félelmei, örömei. 

És akkor a pasik. Volt sok, hiszen egy futballcsapat körül játszódik a történet. De a lényeges személy Dan. Hát pasi volt, álom pasi, mert nem elég hogy csúcsjól néz ki, még érzékeny is. Na ez nekem úgy elvonatkoztatva a könyvtől kicsit túlzás volt. Nem tudom, hogy ismerek-e olyan pasit, aki ennyire, így vágyna feleségre, vagy gyerekekre. Persze lehet, hogy van, csak jól titkolják. De ettől független szerettem, mert ki ne szeretné, ha egy pasi így szeretné ;)

A történet pedig Phoebe öröksége, a futballcsapat körül játszódik. Bert, az apa halála után lányára hagyja a csapatot, egyfajta bosszúból, mert egy csalódás neki a lánya. Phoebe vajon meg akarja egyáltalán állni a helyét, vagy meg tudja, vagy átadja egyszerűen unokatestvérének? 

Tetszett, bár nagyon csajos történet, de kellett a lelkemnek ilyen is.

A borító egyszóval pocsék. A könyv is úgy egyébként. Sötét lapok, semmi szép kiadás. Dehát nem egy Steinbeck mű. A borító annak ellenére, hogy szerintem borzalmas, és ha csak ezt látnám, meg nem venném, attól még illik a történethez.

Daniel Glattauer: A hetedik hullám

Emmi és Leo újra. Miután olyan balul sikerült a múltkor abbahagyniuk, mégis sikerül újra felvenniük a fonalat. Emmi kitartásának. Amit meg is értek, hiszen így nem lehetett befejezni. Ez nem befejezés, ez egy lezáratlan lebegő szál volt, amit el kellett így vagy úgy varrni.

Az emailezés tovább folytatódik. A szerepek mintha felcserélődnének. A viszonyok megváltoznak, hol így hol úgy. De legalább tartanak valamerre. 

És büszke voltam Emmire. Azt hiszem nem sok nő képes erre, ilyen jól kezelni mindent, a helyén a maga idejében. Pozitívat csalódtam benne :)

Jó volt :)

Persze nagyon furcsa volt, mindvégig féltem hogy mi van ha nem tudom meg, hogy mi lett velük, hiszen az egész könyv egy emailezés. Mi van, ha nem lehet leírni bizonyos dolgokat, mert már nem emaileznek. Akkor honnan tudom meg, hogy mi lett velük?!?! De szerencsére jól voltak csavarva, kavarva a szálak, amit kellett azt megtudtuk :)

Tetszett :)

Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre

Tegnap este 8 után kezdtem, és éjfélre ki is olvastam :-D 

Magával ragadott! Nagyon tetszett! Talán azért, mert annyi életet élek én is emailben, hogy teljesen szokványos gondolat volt, hogy két ember csak levelezik, így ismerik meg egymást többé kevésbé.

A történet ott kezdődik, hogy Emmi le akar mondani egy újságot, és rossz helyre küldi a mailt. Többször próbálkozik, mikor Leo visszaír neki, hogy ez rossz helyre ment bizony. Így kezdődik beszélgetésük. 

Fura volt különben, hogy ezt a könyvet bizony egy pasi írta. A női szereplő Emmi szerintem nagyon tökéletesen kitalált, a nők nagyon nagy része tuti ilyen, amilyen Emmi. Csomó dolgon megsértődik, azon is akár, hogy nem foglalkoznak vele annyit, hogy nem gondolják elég szépnek, elég vonzónak. Leo viszont hihetetlen számomra, hogy van olyan pasi, aki vonzódjon úgy egy nőhöz, hogy soha nem látta?! Csak más által körülírva, leírva?! 

Az email, chat bezsongást is teljesen értem, érzem. Sokszor vagyok ilyenben benne, hogy én is alig várom valakinek a jelentkezését, hogy szóljon valamit. Jó persze nem szerelemről szól, szóval hihetetlen, hogy ez így megtörténhet, de mondom én, miért ne?!

Ami kissé fura volt nekem, hogy csomószor találgatnak, hogy a másik mit érez, mit gondol, de ugyanakkor sose kapják meg a választ, hogy igazuk volt, eltalálták vajon?! Vagy a nem válaszolás pont azt jelenti, hogy egyetértettek?!

Pasiknál pláne nehéz eldönteni, hogy a nem válaszolásuk egy témára mit jelent. Szerintem sokszor csak annyit, hogy az adott gondolat fel sem keltette az érdeklődésüket, még annyira sem, hogy szóra méltassák :-D

A kezemben van már a második része, A hetedik  hullám. Bár teljesen jó lett volna így is ha itt vége lett volna. 
Borító ismét állatira bejön! Annyira sok jó borítót készítenek mostanában! 

Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz

Nem is tudom mikor vettem, régen, és valamiért nem is volt eszembe, hogy ez megint egy vámpíros sztori. Valahogy ezt a könyvet sikerült elkavarnom, egy jó ideig egyhuzamban olvastam, aztán valahova elpakoltam, és így lemaradtam vele.

Jó volt, egészen jó. A sztori jó, a szerelem sem sablon, nem béna, átéreztem. Olvastatta magát. Késdobálás, izgalom, gyilkolászás, jó szaftos vámpírsztori :)
Írni nem sokat merek róla, mert összességében kezdem elveszteni a fonalat, hogy melyik vámpíros könyvben milyen tulajdonságokkal is bírnak a vámpírok, szóval nem akarok itt hülyeségeket leírni.
Ami biztos, hogy a főszereplő Cat, aki félig vámpír félig ember. Mivel édesanyja gyűlöli a vámpírokat, Cat úgy született, hogy egy vámpír megerőszakolta, ezért Cat vámpírokat öldös. Így fut össze Bones-szal, akivel szövetkezve együtt keresnek egy rossz vámpírt.
Cat szeme zölden világít ha mérges, mint a vámpíroknak, ennyi ami biztos :-D De lassan tényleg elvesztem a fonalat, hogy most bántja-e őket a fény, vagy nem, vagy mi hogy van... na mindegy :-D Gyorsnak biztosan gyorsak, és zöld a szemük :) 


Nem tudom, hogy majd akarom-e a következő részét, annyi a vámpíros sztori már, hogy nem bírom én ezt követni... Pedig még Wardot is akartam olvasni egyszer :-D


A borító viszont nagyon tetszik :)

Jay Asher: Tizenhárom okom volt...

Ahogy nézek más könyves blogokat, sokaknak nagyon nem jött be ez a könyv. Pedig szerintem nagyon jó volt. 
Van egy lány, aki öngyilkos lesz. És hátrahagy 7 kazettát, melyen 13 embert nevez meg, akik miatt oda jutott, hogy nem akar élni. 
Persze nehéz dolog az, hogy hogy mondhatja bárki is hogy feladja, hogy nem bír ki olyan dolgokat, mint egy iskola, szekálások, viccek. De igenis ez van, van aki nem bírja ki. 
És nagyon nehéz lehet észrevenni, hogy nem bírja a másik. Mert nagy színjátékosok vagyunk, és igazán pont azt nehéz felismerni, aki tényleg bajban van.

Egy 17 éves máshogy gondolkodik. Mind halálról, mind problémákról. Ami nekem nem probléma, az nekik még az. Persze kicsit fura volt olvasni, hogy zavarja, hogy mit terjeszt róla egy srác, holott csak egy csók volt köztük semmi más. Hogy a legjobb segg díjat neki osztják. De egy 17 évesnek ez bizony sokkal jobban bántó, mint egy felnőttnek. Mi - még ha ki is akaszt - akkor sem akarunk ezért meghalni. Megoldjuk máshogy. Lehet, hogy bezárkózunk, vagy nem jól kezeljük, de meghalni biztos nem akarunk miatta. 

És igenis magamra ismerek a lány érzései között. A 17 éves magamra. Bizony én is sokszor gondoltam, hogy "ha meghalnék, bánnák amit mondtak vagy tettek velem". Pedig nem voltak ám eget rengető dolgok. És igenis gondoltam, hogy elegem van, hogy nem tudom tovább csinálni, hogy hagyjanak békén. Csak nem vagyok egy öngyilkos típus. Mind neveltetésemnek köszönhetően, meg úgy összességében. Szeretek bátran megmutatni, hogy igenis megoldom majd valahogy. De ettől még voltak rossz pillanataim, néha tök értelmetlenek, amin utólag azt mondom, hogy ez vicc, hogy ez kiakasztott. 

Szerintem nem kimondottan gonosz akart lenni a kazettákkal Hanna Baker. Egész egyszerűen szerintem csak el akarta mondani nekik, amit szóban nem mert, élőben nem mert odaállni, hogy azt mondja "tudod milyen szemétség amit csináltál?" Igen, ezt kellett volna tennie, de ő egy búcsúbeszédben teszi ezt. Kell a lelkének a megnyugvás, hogy kimondta, hogy tudják a többiek mit gondol. 
És persze rossz ez a többieknek is, de annyira nagyon nagyon szerintem mégsem viseli meg őket. Hiszen tudják, hogy csak egy porszemek voltak a gépezetben. Ami van hogy rosszul sül el, van hogy jól. Persze, ami fontos szerintem, hogy elgondolkodjunk, hogy egy rossz mondattal mennyire bántó dolgot tudunk előidézni. Erre életből is van példám, de nem mesélem el, csak annyira, hogy volt egy nagyon jó barátnőm, aki szintén egy buta mondat miatt, egy gonoszkodó, szemét aljas mondat miatt, elgondolkodott, hogy márpedig ő öngyilkos lesz. És én láttam rajta, hogy baj van, arra nem emlékszem, hogy még aznap hívtam-e fel, vagy másnap reggel, lehet, hogy még aznap, és mondtam neki, hogy ez egy hülyeség, ezt nem szabad magára venni, ez egy direkt aljas húzás volt az illetőtől, erre ment ki a "játék". És mondta utána, hogy nem tudja, hogy mi lett volna ha nem hívom fel. Megnyugtattam, mert észrevettem, hogy kiborította. Mi is 17 évesek voltunk. 

Szerintem ez nagyon érzékeny egy kor. És ráadásul egyre érzékenyebbnek érzem, a mai rohanó világunkban, hogy hajlamosak vagyunk csak tenni a dolgunk, és nem figyelni a másikat. Nagyon izgulok a gyerekeimmel kapcsolatban is, hogy észrevegyem időben ha bajuk van, hogy még lehessen segíteni. 
De szerintem ebben a korban tényleg nagyon nehéz. Nagyon bezárkóznak az emberek, azt hiszik, hogy elég célzást tettek rá, pedig nem, csak egy halvány próbát tettek, mert elkönyvelték, hogy senki nem szereti őket, és nem is akarnak segíteni.
Sajnáltam Mr. Portert is, hogy Hanna ugyan kér tőle segítséget, és még ha haloványan sejti is, hogy talán valami gond van, akkor is azzal a képpel veti össze, ami kialakult benne a lányról. És ha az olyan kép, akkor meg fogja nyugtatni magát, hogy annyira nagy baj nem lehet, majd figyelem, majd másnap megpróbálok újra beszélni vele. És valóban tudunk ennél többet tenni?! 

Csak nagyon meg kell próbálnunk figyelni. Hogy időben vegyük a jeleket. Hogy ne csak a végstádiumot kapjuk el. Illetve az az igazság, hogy ez bizony kétszemélyes játék. Ha valaki nem is akarja, hogy segítsenek neki, azon igazán nehéz. Talán ezt kell valahogy megtanítanunk a gyerekeinknek, hogy akkor is kérjenek segítséget, ha úgy érzik nem fogják megérteni őket. Tegyék meg, próbálják meg! Sose adják fel!
Szóval nekem egy teljesen hihető történet volt, én megértettem, átéreztem Hannát, ahogy egyre jobban belelovalja magát a megaláztatásokba, megértettem a srácot akin keresztül hallottuk a történetet, megértettem azokat a szereplőket is, akik úgy gondolták, hogy nem tettek nagy dolgot, nem volt óriási bűn, és végülis részben igazuk is volt. Felelősek vagyunk a kimondott szavainkért, jó lenne ha csak akkor tennénk, ha komolyan is gondolnánk, nem viccből, bosszúból vagy haragból.

És hát a könyvet sem valami elmebeteg írói agyszülemény ihlette hanem egy hasonló eset, bár szerencsére sikertelen öngyilkossággal. Lehet nehéz megérteni, de ez bizony benne van a kamaszok lelkivilágában.

Katie Fforde - Száz boldog esküvőm

Ha jól rémlik ezt a könyvet hasonlították Jane Austenhez. Hát azt hiszem van benne valami. 

Az elején úgy gondoltam, nekem nem fog tetszeni ez a könyv. Erőltetett, béna párbeszédek. Aztán valahogy beindult. Valahogy elkezdett érdekelni mi lesz Elsaval, Sarahval, és Bronnal.

És tényleg Jane Austenes :) Tökéletes leányzók, akik mind tök szépek :) Tökéletes pasik, akik szépek, okosak, viccesek, figyelmesek, és már a második másodpercben feleségül is akarják venni a nőket :-D Kár, hogy ilyen nincs ;) 

De mégis valahogy hihető, és átélhető volt a szerelem, ahogy bontakozott ki. Bár lehetett volna kicsit több belőle ;) 

Sarah esküvőszervező, mégpedig profi. Egy esküvője alkalmával hozza össze a sors Elsával, a varrónővel, aki menyasszonyi ruhákat készít. Ezeket imádtam. Imádom a ruhákat, ahogy elképzelem, hogy varrják őket, hogy gyöngyözik, hogy kézzel hímzik, hogy előtte megrajzolják. Lehet, hogy azért szerettem ennyire, mert az egyik húgom divattervező?! :) Ugyanitt találkozik Bronnal, aki fodrász, de hobbiból sütöget. Mégpedig mesés dekorált tortákat! Na ezt is nagyon élveztem, elképzeltem ahogy díszít, ahogy előre többször megsüti, hogy a nagy napra már tökéletesen menjen. Lehet, hogy azért tetszett ennyire, mert a másik húgom cukrász?! És imádom ahogy csinálja a sütiket, tortákat? 

Hugot a fotóst is tök jól el tudtam képzelni, fotóival, a művészképeivel, ahogy meglátja az embereket, a hangulatokat. Tisztára mint Apukám meg a harmadik húgom :-D Egyszóval nekem ez a könyv nagyon közel állt a szívemhez, még akkor is ha egyszerű kis sztori, minden tökéletes és fantasztikus benne, de néha jó lenne hinni, hogy ha rendesen dolgozik az ember, akkor igazán jó lehet valamiben, igazán megbecsülhetik, és igazán minden jól alakulhat, és boldog lehet :)

Mostanában egyébként is ilyen romantikus hangulatban vagyok. Nem tudom mi van velem, de begyűjtöttem egy jó pár könyvet, meg tervezgetek is, hogy majd mit veszek a eljövőben :-D, de most valahogy ezek a romantikusak tudnak csak fellelkesíteni :-D

És a borító! Egyszerűen imádom az ilyen stílusú design-t :)

Christine Biernath: Gólyaregény

Rövid kis könyvecske, nincs 200 oldal, mégis magával ragadott.

Nadine, 16 éves, és terhes lesz. Pedig szedi a fogamzásgátlót. Nagyon jól meg volt írva, a lelki tusája Nadine-nak, ahogy sodródik dolgokkal, majd nem tudja mi tévő legyen. 
Nagyon sajnáltam. 16 éves, nem kész az anyaságra. 
És senki nincs igazán mellette. Vagy akik vannak azoknak is semmi hasznuk.
Látszólag boldog lehetne, hisz a gyereke apja nem  hagyja magára, akarja a babát. De akarja egy ilyen pasi egyáltalán?!?!? Teljesen megértettem, hogy nem hitt benne. Persze fizikailag és lelkileg akarta a fickó, de mégis azt kell hogy mondjam, hogy nem volt neki igazán fontos Nadine. Nem szeretem, mikor a pasik azt hiszik, hogy az bőven elég, hogy majd keresek rá pénzt, hogy legyen ruha, kiságy, cipő, játék, és ezen kívül semmit nem adnak. Inkább legyen kevesebb ruha, és játék, de több az emberből. 
Azt hiszem én is valahogy így cselekedtem volna ahogy Nadine. Mégha több dolog fáj is benne. 

Christopher Moore: A leghülyébb angyal

Morbid egy könyv, de azért nagyon tetszett :-D Nagyon gáz humora van a pasinak, és akkorákat röhögtem néha, hogy csak na. Ahogy kifacsarja az emberi dolgokat, az élet sajátosságait, nagyon szórakoztató volt.

És miről is szól, hát a leghülyébb angyalról, Razielről, aki egy elvesztett fogadás miatt kénytelen egy kisfiú kívánságát teljesíteni karácsonyra:

"Mennyei Atyánk. Josh Barker vagyok, a Worchester Street 671. sz. alatt lakom, Pine Cove-ban, Kaliforniában, irányítószám: 93754. Ma este láttam Télapót, ami klassz, és köszönöm is, de aztán egyből megölték egy ásóval, szóval attól félek, hogy idén nem lesz karácsony, pedig jó voltam, amit látsz is majd, ha megnézed Télapó listáját, szóval, ha nem nagy gond, életre keltenéd Télapót és rendbe hoznád a karácsonyt?" 

A Télapót megölték, és Raziel azért érkezik ebbe az egyébként is őrült Pine Cove-i kisvárosba, hogy megoldja ezt. Csak hogy Raziel szereti a mályvacukrot, a Snickerts, és a forró csokit, és angyalkodásban kissé béna :-D Igy esik meg, hogy elszúrja a kívánság teljesítését is, félreértve a kisfiút aki kívánta.

Tucker Case volt a kedvencem, annyira gáz szövegei voltak, hogy hihetetlen :-D Az élet nagy tanulságait holt komolyan adta elő folyamatosan, megbotránkoztató ötletekkel tűzdelve. Ja igen, és a denevére, Roberto. Ő is csúcs ;) Ray Ban napszemüveget hord természetesen, és spanyol ;)
Mollyt is nagyon bírtam, a városka buggyant spinkóját :) De a férje, Theo a helyi rendőr se kutya :-D 

Nekem tetszett, bár tutira veszem, hogy nem mindenkinek jön be. 

L. J. Smith: Vámpírnaplók - Ébredés

A Vámpírnaplók első része. 
Nem volt rossz, kis rövid, még én is gyorsan végeztem vele. Ahhoz képest hogy mennyit van időm olvasni.

Adott egy gimis csajszi, Elena, és két pasi, Stefan és Damon. Akik persze mi mások lennének, mint vámpírok.
Elenával elég nehéz volt azonosulni. Szép lány, az iskola szépe, mindennek a közepe. Ki is használja ezt. Kis üresfejűnek éreztem, bármit is mondott.
Stefan az idegen, az új a városban. Damon a testvére.

Juj, mennyire Twilight szaga van, és gondolom ráadásul ez volt előbb. Miért mindig gimisek találkoznak vámpírokkal?! Na mindegy, itt persze sokkal több a titokzatosság, megfoghatatlan dolog. Nem jók a vámpírok, bár itt is akadnak jobbak ;) A következő részekben még biztos ezer meg egy dolog kiderül róluk.


Rettenet bénák voltak az ismerkedési próbálkozások, bár lehet, hogy 17 évesen én is ilyen voltam?!


Amit viszont ez a sorozat első könyve nem adott át, az a szerelem. Nem éreztem át, nem éreztem semmit. Talán Elena személye miatt, el sem hittem, hogy szerethet valakit. Meg nem is értem miért szereti. A pasik meg... mert hasonlít valakire. Nagyszerű. Remélem én nem hasonlítok senkire, és nem csak azért van velem a Zuram :-D


Itt van nálam a következő 3 része, úgyhogy majd szép lassan haladok velük tovább :) Szóval jó volt azért, olvastatta magát, várta az ember, hogy mi lesz. És kíváncsi vagyok hova visz a történet.

Raana Raas: Csodaidők (1) - Az Ogfák vöröse

Én teljesen oda vagyok ezért a könyvért. Minden minden tetszett benne. A jövő, a politika, a vallások, az emberek.

A narancssárga fű a kék virágokkal :)

A történet valamikor a távoli jövőben játszódik, amikor már az űr is gyarmatosítva van. Három szereplőn keresztül követjük a történeteket. Egyfelől ott vannak a kaveniek, a saját kultúrájukkal, vallásukkal, szokásaikkal, ami merev, de ugyanakkor sok sok része nekem mégis tetszetős. Tetszik, hogy nagy családokként együtt laknak, hogy vannak közös szertartásaik, szokásai, rituáléik. Ők mást esznek, az elérhető életkoruk ennek megfelelően jóval magasabb, kb 140 év. Míg a külsősök - nem kaveniek - megmaradtak a mai embernél, vagyis kb 80 évet élnek. Aztán vannak a külsősök, akiket a kaveniek semmilyen formán nem engednek saját közösségükbe, sem bejönni nem lehet, sem visszajönni nem lehet. 

Yaan, és Giin egy kaveni nagy családban élnek. Giin mazdra, kb 40 éves, Yaan pedig a fiatal unokaöccse, 17 éves. Giin elkötelezett kaveni, hisz abban ahogy élnek. Yaan pedig lázad az egész életformájuk ellen. Nem tudja elfogadni a szabályaikat. Ebben nagy szerepet játszik az apja, aki már durva szigorral neveli őket. Nem segít neki az sem, hogy apja, és Giin rivalizálnak egymással.

Giin safirként dolgozik, próbálja a kiszakadtak ügyeit előrébb vinni. Kiszakadtak azok a kaveni gyerekek (felnőttek), akik otthagyják családjukat, és külsősökké válnak. A családok szabály szerint akkor sem fogadják vissza őket, ha már megbánták döntésüket. 

Judy pedig egy külsős kislány, akit anyja állami gondozásba ad, lemond a gyerekről. Judy egy 12 éves fiatal lány, aki próbálja megtalálni egyedül a helyét a világban.

A könyv fordulatos, sok szereplős, de mégis követhető. Tetszik az egész mindenestől. 
Balesetek, halálok, döntések, változások, politika, árulás, harc, minden van benne. Az írónő hihetetlen tájékozott, tökéletes minden ahogy ír. Egyszerűen oda vagyok érte. Még jó, hogy nincs pénzem megvenni a következő részt, mert már rohannék is :-D Persze lehet, hogy így sem fogom kibírni :-D

Egyébként az írónő igazi neve Görgey Etelka, teológus-lelkész és minden más egyben.

E-book

Már sokadik könyves blogon olvasom ezt a játékot, ahol írni kell arról, hogy mi jut eszedbe 5 megadott szóról. Teljesen meg vagyok döbbenve, hogy az e-book-ról mindenkinek a szemégés és hasonlók jutnak eszükbe. Láttak már vajon e-bookot olvasót?! Pont az a lényege, hogy nem olyan, mint a számítógép, nem világít a háttér, hanem pontosan úgy néz ki, mint egy papírlap. Szerintem nagyon jó dolog, van nekünk is egy. Egyetlen gondom van nekem csak vele, hogy akkor minden családtagnak kell. Mert egyszerre két ember, csak két e-book olvasóval tud könyvet olvasni.

Kate McCaffrey: Behálózva

Egy este kellett hozzá, hogy ezt elolvassam. Igaz hosszú este volt. A melóhelyen voltak történések, én generáltam persze őket. De ez kicsit pörgette az agyam, állandóan mentek körbe körbe a gondolataim, úgyhogy kellett valami nem túl hosszú, valami nem túl komoly. Aztán azt nem mondanám, hogy nem lett komoly.

Hiába egy 14 éves lányról szólt, minden részét átéreztem. És tényleg ijesztő volt az egész. Avalon iskolát vált 14 évesen, vidékről a városba költöznek, és a beilleszkedés nem megy neki. Már az első nap balul sikerül. És pár nap alatt hihetetlen mértékben eldurvul a dolog, telefonon, emailben zaklatják, hazugságokat terjesztenek róla, blogokba raknak róla minden információt. 

Teljesen átéreztem, hogy kiborul, hogy mániákusan olvasni akarja mit írtak róla, hátha rájön kik azok. Végig azon jár az agya, hogy mi a baj vele, miért teszik ezt vele, csúnya, buta, netán túl okos, tele van rossz tulajdonságokkal, miért teszik ezt vele. 
Nagyon tetszett, hogy a szülei látják, hogy valami gond van, figyelik egyfolytában, próbálják rávenni, hogy beszéljen. De nem megy, a félelem félelmet szül, attól tart ha beszél, akkor még rosszabb lesz minden. 

És persze egyből a saját gyerekeim jutottak eszembe. Vajon ott tartunk már mi is, hogy ilyen simán megtörténhet? Tényleg képesek ennyi aljas gonoszságra a gyerekeink? Mi állítja meg őket? Van egyáltalán valami amivel véget lehet neki vetni?

Hogy tudunk szülőként segíteni? Mi van ha a gyerekünk nem beszél? Mi van, ha beszél, de nem akarja, hogy segítsünk? Mi van ha rosszul segítünk? Remélem sosem kell ilyeneken gondolkodnom, nem kerülnek a gyerekeim ilyen szituációba.

Nagyon olvastatta magát, nem bírtam letenni, és nagyon tanulságos volt. Szerettem Avalont, ahogy viselkedett, szerettem és megértettem Marshallt. 
(Azért halkan megsúgom, én sejtettem az elejétől kezdve, hogy ki áll az egész mögött, de csak az utolsó pillanatban vált tényleg egyértelművé.) 

Mitch Albom: Csak egy kis hit kell

Jobb ha semmi részletet nem mondok erről a könyvről :) Annyira tetszett, hogy nem is tudom szavakban kifejezni igazán. Tuti biztos, hogy még elő fogom venni párszor. Olyan tökéletesen megfogalmazta, amit hiszek a világról, emberekről, kapcsolatokról. Ez egy igaz történet, egy rabbiról, egy lelkipásztorról, meg egy íróról. Én nem is tudom hogy ez a Mitch Albom hogy tudta így megírni ezt a könyvet, vajon jegyzetelt folyton, magnóra vette, hogy olyan pontosan tudott megfogalmazni mindent. 

Legszívesebben írné egy halom dolgot, de mindazt túlzásnak érzem egy ilyen publikus blogon, ezért nem teszem :)

De mindenkinek ajánlom, nagyon sok szép dolog van benne, elgondolkoztató, nevettető.

Meg kell majd néznem, hogy miket írt még ez az ember, kíváncsi vagyok nagyon rá.

Jane Yolen: Csipkerózsa

Csipkerózsika feldolgozás. De nem is akármilyen.

Itt van Nami, aki folyton folyvást Csipkerózsikát mesél az unokáinak, és váltig állítja, hogy ez a történet róla szól. De nem a szokványos Csipkerózsika, nem támad fel a háznép az álomból, csak ő maga, szögesdróton kel át a királyfi Csipkerózsika megmentésére. 

Vajon igaz ez, tényleg ő Csipkerózsika? Becca a legfiatalabb unoka hisz neki. De Nami nem beszél, nem többet, mint a mesét. Mégis vannak jelek, melyek segítenek megérteni, hogy hogyan történt anno valami.

Nami halálos ágyán Becca ígéretet tesz, hogy utánajár annak, hogy ő volt tényleg Csipkerózsika. Becca elindul egy pár aprócska nyomon. És amit talál...  minden megvilágosodik... legalábbis nagyon sok minden.

Azt nem tudtam eldönteni, hogy vajon Nami csak nem akart emlékezni, vagy tényleg nem is volt mit... de mindenesetre megdöbbentő ötlet, hogy ez megtörténhetett... 

Komoly mese, zsidó üldözés.

Jill Mansell: Miranda nagy tévedése

Ismét egy szórakoztató könyv, olyan jól esik jóízűen nevetni. Na ez is olyan könyv volt. 
Aztán persze nem egy óriási sztori, csak olyan könnyed nyári olvasmány. 

A főszereplő Miranda, ahogy a címben is :) Az tetszett, hogy ő nem egy szokványos lány, egy fodrász tanonc, dinka csajszi, aki mindig valami butaságba keveredik, csak mert mindig ami a szívén az a száján, és cselekszik is mielőtt gondolkodna. 

Örültem, hogy nem Gregről és róla szól az egész könyv, és arról, hogyan derül ki Greg kis "titka". Kicsit túlzás volt a büntetése is Gregnek, na nem azért, mert nem érdemelte meg, de ki az aki képes lenni ilyen körülményes "bosszúra". 
Miles-szal a kapcsolata a már már túl szép hogy igaz legyen kategória volt, ahogy ő is érezte...
és hát persze az elejétől sejteni mi a vége, mégis szerettem olvasni, ahogy kalandozik az életében, először a sok történés, aztán meg pont nem történés, és mérgelődés, hogy másoknak meg jól megy minden.

Kicsit fura volt nekem, hogy vannak pasik, akik egy szempillantás alatt képesek más gyerekét megszeretni, elfogadni, akárcsak a sajátuk lenne. Jó ott van a barátnőm férje, meg a keresztlányom, de őket nem láttam nap, mint nap hogy hogy alakult a közös életük, szóval mondom olyan fura, hogy képesek rá. Nem tudom miért gondolom azt, hogy nők jobban képesek erre...

Na mindegy, tényleg aranyos kis könyv volt, igazi jó kis kikapcsolódás.

Lynn Barber: Egy lányról

Múlt hétvégéről vonattal jöttem haza, és akkor kezdtem bele ebbe a könyvbe, és másnapra már ki is olvastam. Tény, hogy vékony könyv. Önéletrajzi mű.

Lynn a saját életét írja meg, a gyerekkortól kezdve a mai énjéig. 65 évesen írja ez az önéletrajzi összefoglalót.
Érdekes volt a könyv, hiszen egy hús vér ember igazi életéről szól. Jó volt betekintést nyerni egy teljesen más szakmába, az újságírásba. 

De ahogy meg volt írva... hát, néha nagyon fenn akadtam rajta. És legfőképpen azért bosszantott, mert egy újságíróról van szó! Képes volt annyira hirtelen témát váltani, hogy többször újra kellett olvasnom a szöveget, hogy felfogjam miről van szó egyáltalán. 
Aztán voltak benne totál zavaros részek is. Én nem tudom, hogy a fordító volt rossz, vagy tényleg ilyen zavarosan volt megírva az egész. 

A belőle, vagy legalábbis egy részéből készült filmet is megnéztem. Az Education nevet viseli a cím. 

Harlan Coben: Az erdő

Múlt hétvégén olvastam ki ezt a könyvet, egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Egy krimi, ami teljesen magával ragadott. Nem tudtam előre benne mindent, csak majdnem az utolsó pillanatban jöttem rá erre-arra, de nagyon jó volt így is.

A történet egy olyan eseményről szól, ami körülbelül 20 éve történt. Akkor meggyilkoltak 4 fiatal gyereket, akik táborozni voltak. Csak kettejük holtteste kerül elő, a másik kettőt nem találták meg akkor. Sok sok év után az egyik áldozat testvérét, Pault azonban újra kísérti a múltja. Egy gyilkosság kapcsán újra nyomozni kezd, és feléled benne a remény, hogy esetleg mégsem halt meg a nővére azon a régi éjszakán.

Közben Paul, aki ügyész egy sztriptíztáncosnő megerőszakolásának ügyét viszi, ami valahogy belekeveredik a múltban vájkálásba.

Én nem bírtam letenni, annyira jól volt írva, annyira szellemes volt, annyira jók voltak a karakterek. És a végén minden a helyére kerül. Minden apró szál, gondolat elvarródik. Betekintést nyerhetünk a bírósági ügyekbe, a gyereküket védeni akaró, és ezért mindenféle ronda dologra képes szülők lelkébe, a KGBs emberek életébe, és hogy hogyan befolyásolja az ember karrierjét, az ahogyan aay ember a családja él.

Jó volt, biztosan fogok még tőle olvasni, szeretem egyébként is a krimiket, és a stílusa is nagyon jó volt.

Guillaume Musso: Ott leszel?

Nem tudom, hogy ez a kiadó jellemzője-e, de én megint fennakadtam ezen, hogy a "könyv" fizikailag 365 oldal vagy mi, a könyv viszont 308 összesen. Én szeretem megnézni hány oldalas, de ez már a második eset, hogy valami irgalmatlan mennyiségű reklám van a végén... valahogy jelezhetnék ezt, hogy hamarabb vége van a könyvnek, hogy ne nézzek bután, mikor lapoznék tovább.

Nagyon soká olvastam ki ezt a könyvet, pedig úgy vártam. Egyrészt nekem ez a nagy széles méretű lap, vastag lapok nagyon nem jött be. Sok helyre nem tudtam magammal vinni, mert útban volt, túl méretes. Másrészt hát nem is tudom.
Tetszett. De annyira mégsem. A 200 oldalig volt olyan, hogy olvastam olvastam, aztán egyszer csak feleszméltem, hogy nem is figyelek. Engem nem fogott meg annyira az író stílusa, olyan nagyon egyszerűen írta. Vagy nem is tudom mi lehetett, de valahogy olyan hiányérzetem támadt.
A történet maga izgalmas, tök jó, vártam a fordulatokat, hogy hogy oldják meg, és tetszett, hogy hogy alakul az egész. Tetszett ez az időutazós téma, hogy miként hathat a múltunkra és a jövőnkre egy utazás, vagy bizonyos dolgok tudása.
Elliot a főszereplő ugyanis megkapja a lehetőséget, hogy 10x elutazzon a múltba. Eredetileg csak a szeretett nőt szeretné viszontlátni, viszont nem számol a fiatalkori énjével, aki nem teszi egyszerűvé a dolgot, és azzal sem, hogy ha a múlt nem történik meg, akkor más sem történik meg a jövőben.
Úgyhogy nekem olyan kicsit elnagyoltan volt leírva minden, nem tudom, hogy a nagy könyv, nagy betűk, nagy lapok hatására-e, vagy egyébként is így éreztem volna.

Jodi Picoult: Szívtől szívig

Ez a nő, megint egy fantasztikusat írt.

Igaz az elején teljesen lekonyult a szám, hogy az első 40 oldalon erősen Stephen King Halálsoronjára hajazott. Ugyan végül más lett belőle, más irányt vett, de enyhén rosszul esett a halálraítélt, aki életeket ment, embereken segít, kismadarakat hoz vissza a halálból.

Shayt elítélik két ember meggyilkolásáért, és 11 év után a kivégzésére vár. Megölt egy kislányt és a nevelőapját, aki mellesleg rendőr volt. A feleség babát várt, mikor a gyilkosságok történtek. A második kislány, Carrie szívbeteg, donorra vár, hogy élhessen tovább. Shay felajánlja neki a szívét.

A könyv rengeteg érdekes komoly dolgot boncolgat. Vallás, hit, halálbüntetés, szervadományozás. Engem mind érdekelt. Sok olyan véleményt olvastam, hogy ezeket a részeket kimondottan unták, énnekem meg pont tetszettek, és elképesztett, hogy milyen tájékozott, felkészült az írónő, hogy ezeket párbeszédek formájában szövegbe tudta önteni. Szerettem a katolikus pap, és a rabbi beszélgetéseit, de nekem nagyon érdekes volt Tamás evangéliuma is, a gnosztikusok nézetei.

És amiért nem hasonlított a Halálsoronra az az hogy óriási médiaszenzációvá kezdett alakulni, emberek hitték, hogy Shay a Messiás, mások szemfényvesztőnek, gonosz küldöttének titulálták. És bármi is volt ő, bármi is derül ki a könyv végére, legalábbis én valamit leszűrtem belőle, azért az engem nagyon elgondolkoztatott, hogy valószínűleg ilyen lehetett Jézus élete is. Voltak akik hittek neki, voltak akik kételkedtek. És micsoda tortúra, hajcihő lehetett az egész körül, mennyi indulat, érzés kavaroghatott az akkori emberekben.

Nagyon érdekes vívódás volt nekem még az anya, June feladata, hogy eldöntse, másik gyermeke és férje gyilkosának szívét elfogadja-e a lányának, vagy annyi benne a harag, hogy képtelen erre, illetve ha elfogadja, akkor vajon tényleg kaphat-e/"örökölhet-e" valamit a lánya abból az emberből, abból akinek a szívét megkapja. Nem tudom hogy tudtam volna dönteni.

Shay pedig valaki volt, valaki meg nem, legalábbis az én olvasatomban, de azért a legesleghátborzongatóbb része mégis az volt, hogy a koporsóban fekszik Elisabeth, apja átkarolja utolsó útjukon. Aki elolvassa tudni fogja mire gondolok.

Catherine Alliott: Én, a férjem és ő

Ez meg egy rendkívül szórakoztató könyv volt. Nagyokat röhögtem rajta, miközben együtt izgultam a főhőssel, hogy vajon megcsalja-e tényleg a férje, jól érzi-e, avagy képzelődik.

Nagyon szimpatikus volt nekem a főszereplő csaj a saját belső monológjaival, a hülyeségeivel, amiket elkövet, és szerettem, hogy cikinek érzi, de mégis elég laza ahhoz, hogy bármikor elkövesse őket. Azt is szerettem, hogy festőnő, én is szívesen lennék festőnő, ha tudnék festeni :)

A falura költözése rettenettel töltött el, nem lettem volna képes megbírkózni az állatokkal, pedig biztos sokkal nyugisabb lehet egy ilyen helyen élni mint máshol.

Bár nem mondom el kiről szól, de azért kicsit spoiler, úgyhogy itt abba lehet hagyni ha valaki nem akar sejteni dolgokat... A másik nő helyében... hát én nem tudom, hogyan képes valaki ilyesmire. Szerethetsz valakit, akit nem szabadna, de hogy ekkora hazug legyen valaki... és hogy ezt képes legyen végigcsinálni. Aljas, gonosz dolog, és nem mentesíti semmi alól, még ha egy szerelemről van is szó.

Anna Gavalda: Szerettem őt

Ismét Gavalda, és ismét imádtam. Nem tehetek róla, de tényleg szomorú voltam, hogy nincs tovább. Annyira olyan, mint az ember gondolatai, élete, annyira jól van írva, hogy direkt lassan olvasom, hogy később legyen vége. Van, hogy visszaolvasok sorokat, hogy még egyszer olvassam.

Ez a történet sem  hosszú, egy nőről szól, aki többször hosszasan beszélget apósával, akivel úgy egyébként igazán soha nem beszélt.

Ami fura volt nekem, hogy milyen vakmerően beszélt a nő az apósával. Oké azt értem, hogy elkeseredett, meg alkohol is fogyott, de nem tudom, hogy képes lennék-e ilyesmit mondani a párom szüleinek. Még akkor is, ha úgy gondolom, akkor is ha van benne igazság, vagy akkor is, ha tanulság az az illető számára, hogy minek látszik kívülről.

És a szerelmek, milyenek, hogy érnek véget, ki mikor hogyan szúrja el, avagy nem szúrja el. A párhuzam apa és fia között, és melyik hogy kezelte a helyzetet.

Az apának érdekes az házasodása, hogy mi okból tette annak idején, és vajon tényleg hány ilyen lehetett régen. Hogy fiatalok, hogy első szerelem, hogy relatíve tudatlanok, terhes lesz a lány, összeházasodnak. És hogy vajon ez az oka annak hogy a szerelem lecsap rá, vagy teljesen lényegtelen, a szerelem így is úgy is lecsap, ha olyanja van?! A fia, aki meg szerelemből nősült, és ráadásul még jobb lányt is kapott, mint amit érdemelt volna, miért akar elmenni, miért hogyan szeret másba.

Sok érzelem, harag, ellentét, sérelem, de azt hiszem bárhogy is van az, hogy fájdalmat okozunk esetleg a másiknak, mégis úgy érzem, hogy ha valami nagyon nem jó, igenis ki kell szállni belőle, mint belenyugodni, idő előtt belefásulni, belemenni boldogtalanul a szürke hétköznapokban. Inkább az a kérdés nekem, hogy ha szerelemből házasodtál, vannak-e pillanatok, amikor még tényleg megjavítható, és vagyunk-e elég ügyesek, hogy észrevegyük, és tegyünk a dolgokért. Vagy csak hagyjuk magunkat áltatni, reménykedni, hogy biztos félreértettem, biztos nem is annak a jele, biztos minden rendben van.

Jane Moore: Második feleségek klubja

Ezt a könyvet csak tök véletlen vettem. Valami akció keretében vettem, és csak úgy belenéztem a fülszövegbe, aztán megvettem.

Négy harmincas nő életét követhetjük nyomon. Mindegyik második feleség.

Kinek kinek milyen első feleség jutott, kit kell elfeledtetnie, kivel kell megbékélnie, kivel kell megbarátkoznia, ki kap plusz gyereket, ki nem. Mindegyik élethelyzet teljesen életszerű volt nekem, mindegyikbe bele tudtam élni magam, és ami nekik rosszul esett, nekem is rosszul esett, olyan jól meg volt írva. És örültem a végén, hogy ki ki megoldotta a maga módján, de mindegyik a lehető legésszerűbb megoldást választotta. Volt akinek ez tekinthető negatív fordulatnak, de összességében az a tanulsága szerintem, hogy olyat nem szabad csinálni, ami nem jó nekünk, ami nem felel meg. Még ha nehéz is, azt a hátunk mögött kell hagyni, el kell engedni. Majd jön más, majd jön jobb.

Gondolom az ex-ek meg általában tényleg ilyenek, direkt mindenhol keresztbe akarnak tenni a másiknak. Csak hogy belerúgjanak valakibe, mert valami a korábbi kapcsolatban tönkrement. Nem igazán értem, hogy ez miért jó, persze szerencsére nem vagyok első feleség, mármint elhagyott első feleség, ahol a férjnek van egy új. Miért jó nekik megnehezíteni mások életét. És miért jó az, hogy saját magukat is idegesítik az egésszel. Főleg, hogy nem kell összejárniuk bulizni az új feleséggel, nem kell barátnőknek lenniük, akkor meg mit ártják bele magukat az új kapcsolatba, ha van gyerek akkor pedig miért hangolják az új feleség ellen a gyereket. A gyerek nem ettől fogja szeretni vagy nem szeretni az illetőt.

Érdekes könyv volt, izgultam mi lesz a vége, és egyes szereplőkben még pozitívan is csalódtam, hogy a látszólag elég negatív tulajdonságaik mellett mégis normálisak voltak :)

Anna Gavalda: Kis kiruccanás

Teljesen Anna Gavaldás volt. És én ezt a típusú könyvet nagyon szeretem. 150 egynéhány oldal, de mégis fel-felröhögtem rajta. Az ember magára ismer benne, vagy ha nem is magára, hát az emberekre. Olyan igazi. Olyan valós. 

Csak olyan rövid volt. Direkt lassan olvastam, nem zavartattam magam, hogy reggel a munkába menet nem végeztem vele. Valamiért szeretem húzni Anna Gavalda könyveit. 

Nem tudom, hogy a rövidsége miatt vagy miért is, de tényleg rövidnek éreztem. És mintha hiányozna belőle valami. Pedig benne volt a lényeg. Egy utolsó közös önfeledt nap a testvéreknek együtt. Egy nap amikor jól érzik magukat, amikor megint csak egymásnak vannak. Mint gyerekként. Rövid volt, de mégis annyi, de annyi mindent megtudtunk a négy testvérről.
Azért annyira jó lenne, ha ennyire komolyan jótestvérek lennénk a tesóimmal. Mármint értem ez alatt, hogy szerintem jó tesók vagyunk, de hogy mégsem a testvéreim a barátaim. Itt ők barátok is egyben. Nem tudom, hogy nálunk miért van az, hogy vannak a barátaim, akiknek mesélek, és csak egy részét tudja a családom, a testvéreim. Nem mindent, és nem is feltétlen olyan részletesen. 
Régen, jó régen, még B-val azért volt ilyesmi köztünk, emlékszem, hogy a nyári szünetben papíron levelezve beszéltünk meg dolgokat :-D Én írtam egy papírra, bedugtam az szobája ajtaján. Aztán ő írt, és visszadugta. És így beszéltünk meg fontos dolgokat :-D Szerelmeket, gondokat, problémákat. Bár azt hiszem, hogy úgy rémlik, mintha inkább az enyémeket beszéltük volna, B kevesebbszer mondott el dolgokat. Még mindig B-val beszélek legtöbbet. 
I-val ritkán, és általában vele akkor ha tényleg gond van. Ha valami tök komoly. Ha valami nagyon komoly, és fontos.
Cs-vel meg olyan nagy a korkülönbség köztünk, hogy nem is emlékszem, hogy nagyon nagyon komoly dolgokat megbeszéltünk volna. Kivéve egyszer :) És akkor is leveleztünk :) Úgy látszik ez már csak így van velem :)

Azért jó volt a könyv. Kivételesen idézek is :)

"Egy táskában...
Az összes puszi, amit még mindig el akartunk fojtani. Az összes szívecske, elzárva a slusszkulcs és a csekkfüzet mellé."
Üzenet egy apának, amit soha nem fog megkapni :( A gyerekek szeretete, ami mindvégig kitart, bárhol is legyen. Amit lehet, hogy soha nem mondtak ki, még akkor sem mikor lehetett volna...


"Mert az élet, végül is, mégiscsak egy blöff, vagy nem?" De. Pontosan.