Jean-Dominique Bauby: Szkafander és pillangó

Bauby az Elle magazin főszerkesztője volt, mikor 43 évesen gutaütést kapott, és teljesen lebénult. Csak az egyik szemét tudta mozgatni, illetve kicsit a fejét. A szelleme viszont teljesen ép volt. Locked-in szindrómában szenvedett.

Az egy szem ép szemével diktálta le ezt a könyvet. Akivel "beszélgetett" annak az ábécét kellett sorolnia, és a megfelelő betűnél pislogot egyet. A betűkből így álltak össze a szavak, majd mondatok. 

Nagyon érdekes könyv volt ez számomra. Teljesen elképesztettek a gondolatai, az élete ebbe a testbe zárt világban. Hogy hogy szárnyaltak a gondolatai, milyen mesés helyekre vitték őt. 
És ugyanakkor a borzasztó érzés, hogy mozdulni többé nem tud, ki van szolgáltatva másoknak. 
Ami az egészben csodálatos, ahogy az egészet látta. Nem érzel keserűséget, kiábrándultságot az életből, inkább csak szomorúság van időnként. Hihetetlen életvidám ember volt. 

Érdemes ezt a könyvet elolvasni. Film is készült belőle, meg fogom nézni.
A könyve megjelenése után 10 nappal halt meg, tüdőgyulladásban.

Lisa Jewell: Vince és Joy

Nagyon olvastatta magát ez a könyv. Végig érdekelt, hogy mi lesz a két cimadó ember sorsa. Igaz életük elég kevéssé volt közös. 
Teljesen mondjuk ebbe a szálba nem tudtam beleélni magam. Jó, találkoztam már olyan emberekkel, akik az első perctől vonzottak, de nem tudom, hogy mennyire tudnék végigvinni egy ilyen érzelmet, évtizedeken át. Gondolnám-e azt hogy abból még lehet egy szerelmi szál végül.

Szomorú volt azt is érezni, hogy az emberek mennyire nehezen változtatnak sorsukon. Mennyivel könnyebbnek tűnik maradni a megszokottban. De ezt én magamon is észrevettem. Pl a gyerekekkel itthon. Mennyivel könnyebbnek tűnt, ugyanakkor persze mégis nehezebb volt, hogy itthon legyek velük, és próbáljam meg élvezni, mint ahogy annyi más ember. És mikor elindul a változás, mikor meghozta az ember a döntést, még akkor is bizonytalan. Pedig tudja jól, hogy jobb lesz, mégis fél. Mert az új az ismeretlen, a régi ugyan nem jó, de legalább tudja az ember, hogy mivel jár. Nem ismeretlen.

Joy is belekerül egy ilyen helyzetbe, amiből nagyon nehezen lábal ki, úgy gondolja neki ennyi jár, ennyire érdemes. És ebből is Vince rángatja ki egy véletlen találkozással.
Vince késői élete viszont szintén hihetetlen számomra. Mármint valószínűleg itt meg a gyerek számított. Amiatt megint képtelen az ember elszakadni. Én csak azt csodáltam hogy a feleségének folyton mondogatja, hogy jó anya vagy, jó anya vagy, holott szerintem kritikán alul viselkedett, mind a gyerekével, mind a férjével. 

Szóval jó volt, gyorsan ki is olvastam :)

Sarah Dessen: Egy felejtehetetlen év

Könnyed kis olvasmányra vágytam. Így választottam ezt.

16 éves kamaszlányok a főszereplői. Mondhatnám, hogy milyen távol áll már tőlem ez a kor, de azért jó volt olvasni. Persze gondolom teljesen más ragadja meg a gondolataimat belőle, mint egy 16 évest, de azért nagyon találón voltak megírva benne részek.

Engem az gondolkoztatott el, hogy milyen nehéz is gyereket nevelni. Az egyik lány, Halley életének fontos mozzanata, hogy hogyan változik meg a viszonya anyukája fele, hogy lesz kislányból nagylány. És milyen nehéz szülőként jó irányba terelni a gyerekedet, még akkor is, ha alapvetően egy jó természetű, okos lánya van mondjuk az embernek. Ugyanakkor tényleg meg kell próbálni hagyni is őket, hogy maguk jöjjenek rá dolgokra, hogy megtanuljanak dönteni, helyesen cselekedni. Nem mondhatjuk meg örökké nekik, hogy mi legyen. És ezt a váltást nagyon nehéz jól megélni, mikor a kisgyerekedből nagy lesz.

És visszagondoltam, hogy én milyen gyerek voltam. Azt hiszem anyukám velem igazán szerencsés volt. Valahogy mindig is az voltam, aki rengeteg mindent megosztott az édesanyjával. Nem tudom miért, a legtöbb dolgot elmeséltem. Nem igazán voltak titkaim. Persze azt nem tudom, hogy mi lett volna, ha valami olyasmit csinálok, amint nagyon nem vesznek jó néven a szüleim, és nem tudnak eltántorítani tőle. Vajon milyen konfliktusunk lett volna?! Igaz végül ha belegondolok csak volt anyukámmal egy nagy vitakörünk, valahogy egy jó 1-2 éve. Talán pont az hozta, hogy elköltöztünk messzire, és keveset találkozunk, és már nincs meg az a régi kapcsolat, hogy minden lépésemről, történésről tudjon, mert nem tudok mindent elmesélni már a távolság miatt.

És ez valahogy sok konfliktushoz vezetett. Tudnék párat sorolni ;) :-D

Szóval tetszett a könyv, pár nap alatt kiolvastam. Azt hiszem szerdán kezdtem, és mára már kész is. Pedig fáradt voltam mostanában, de sok helyen olvastam, pl babakocsit tolva :-D, vagy miután lepasszoltam a gyerekeket oviba, bölcsibe, és mentem munkába, vagy mentem értük.

Persze nem azt mondom, hogy még sokszor kiolvasnám, de könnyed és szórakoztató volt, pont ilyenre vágytam most.